1970. tavasz, Zsennye          html-2013/c11717.htm         C.11717
(a Kedves Utókor számára megjegyzés: a helyszínleírás stb. nem tréfálkozás 2013.1.)

Levél Katának, alkotóházból

Ez húsvét-ajándék levél, OLYAN beszámolós. Mondjuk, LEÍROM EGY NAPOMAT. Elmesélem, milyen körülmények között ÉLEK. Beszámolok ÉLMÉNYEIMRŐL, beleszőve némely otthoni dolgainkat is, hogy a kontinuitás szemléletes legyen.
Vagy csak úgy közönséges módon dicsekszem, akkor nem is kell nagyon gondolkozni. Hogy itt mi van. Hogy itt MI VAN!
AMI érdekes:

Amikor hintóval behoztak a kőfallal elkerített park közepén álló XVI. sz beli jó állapotban lévő kastélyba, a kosis pokrócot terített rám, hogy meg ne fázzon a művész úr (AZT mondta) (ő)
Más.
Miután berendezkedtem biedermeyr stílbútorokkal (gazdag intarziával díszítve) bőségesen meghintet szobámban, s az egyik fotelt elhúztam a sárospataki várból áthozatott gyönyörű sötétvörös 5x5 méteres (hozzávetőlege) szőnyegről, megbeszéltem a gondnokkal,hogy szobámba fölhozatott reggeli tejet tartalmazzon (többek között), mert az tartalmasabb a teánál.
most leheveredtem az őspark egy vén platánja (mondjuk) alá, idejött BOGÁR, és egysezrűen hanyat feküdt. 3 lába az égnek.(A negyxedikvízszintesen a kertés felé)
Előzmény: tegnap azt játszottuk Bogárral (félfarkas) hogy ő engem megtámad, elkapja a kezem, ő fogja, én rángatom, de ő nem engedi. Ezt vagy fél óráig játszottuk, de ez inkábbb neki volt érdekes (meg is jegyezte később a teánál). Hogy én se unatkozzam, kipróbáltam, hogy jobb mutatóujjammal leszorítom a nyelvét hátul (amúgy is az egész kezem a szájában volt) hogy vajon a kutyának is hányingere van-e, mint nekünk a trok-orvosnál.
De nincs. Pedig egész mélyre nyúltam neki. Aztán befogtam az orrlyukát =mély, sóhajtásszerű hangot adott) de nem engedte el a kezem. Aztán oldalsó agyarát ujjam hajlatába véve próbáltam elhúzni, de nem bírtam.
Most itt árnyék van (nem a mintegy hétszáz éves platántól) és llasssan itt kell hagynom ezt a szép helyet.Még megpróbálom faromat takaróval melengetni.
de hopp, nicsak esőcsepp hullott a papírra, bohókás tavaszi idő.
Szobámba menekülök.
Be szép is a természet! (A külső) (Nem az enyém) Hát a szobám is csudaszép. Fínom meleg van. EAmletene lakom(erre kértem Zöldnét) és néhány fa koronája a panoráma. A szoba olyan nagy (tánmint Mamai szobája) hogya két ágy mellett a harmadik is bőven elfér - amit a szőnyegen csináltam magamnak. (A másik kettő rövid. Nekem) Olyan mulatságos,mikor délelőtti munkám után fölmegyek, és angyali lelkületű cselédasszonyaink gyönyörű rendbe teszik(szemrebbenés nélkül) a pokrócot katonás rendbe hajtogatják rajta. Miután értelem nélkül -- méltányosságból -- nem alkalmazkodom, ez a munka minden nap rájuk marad.
De változnak az idők, - és ők is. Tegnap már fölszedték a földről az ágy fejéhez ettt füzetet, ceruzát, ma már csak párhuzamosra állították a dívány oldalával.
Negyxed nyolc körül kopogtatás, jönnek befűteni, de csak negyed kilenckor kelek, amikor a reggelimet behozzák. (Ujaban egy csésze feketét is hoznak a tej mellé,nem tudom, miért, nem kértem.) (Persze megiszom) (Persze,hogy a tejjel együtt, na!)
És a legérdekesebb az egészben,hogy nem gondolkodom. "Néha fölriadok álmomból, és azon tűnődöm, hogy gondoni kéne valamire."
Aztán próbáltam; így:
Kinézek. Fa. Ág. Rügy. Tavasz. Megújulás. Én is megújulok. (Hogy kell) Úgy,hogy kipihenem magam. Sokat eszem. Meg alszom. (Már alszom is.)
Más.Tegnap deléután a Krakkói Kantáta narrátorszövegét írtam.A mester (alattam lakik) [Ottó Ferenc] ideadta a partitúrát, hogy akórusszövegeket olvassam el,most lett kész a zenéjéval. A kórus szövegekhez nem mertem nyúlni (ilyen rövid idő alatt), de a narrátor-szövegeket átfogalmaztam. MOndta, hogy tényleg rossz a szöveg, ez már a harmadik,és majd elküldi a szövegírójának. Elemeztem is neki a régit egykicsit (hogy milyen rossz) azt nagyon élezte.
Itt is van(!) időjárás. Én ugyan napokig nem mozdultam ki a szobámból, de itt is: először hidegebb volt, mint később, és most igen eleg van. Meg fűteni is megtanultam.