2013.11.15.                html-2013/info-radio.htm    /mp3                      C.12456

Fehér Anna Magda Infó Rádió telefon-interjúja, 2,5 p.
adás aznap, 11.15. du. több alkalommal

Váli Dezső, Munkácsy-díjas festőművész "Szép képek" című tárlatát mától december 4-éig tekinthetik meg az érdeklődők a Szent Gellért téri Próféta Galériában. A tárlatról és munkájáról Fehér Anna Magda kérdezte a művészt.

- A koncepció annyi, hogy az idén festett képek. Ilyen kiállítást még nem is csináltam, nem szokott nekem egy év alatt egy kiállítás-anyag összejönni. Véletlenül keveredtem bele, és végül aztán örültem neki. A kiállításcím pedig úgy adódik, hogy véleményem szerint nagyon csacsi divat kiállításnak címet adni, és ez erre egy fricska. Hogy ezek SZÉP KÉPEK. Vagyis címtelen a kiállítás, csak így elnevezve.

- A műterem a témája lassan már több évtizede. Honnan ered ez a kötődés a helyhez, ahol dolgozik, és miért ezt a témát dolgozza fel időről-időre?

- Bernáth Aurél is elmondja nagyon csendesen és halkan, hogy egy festőnek a téma csak nagyon harmadlagos ürügy. Ezt a témát találtam, és azért nem mozdulok el tőle, mert nekem ez annyira nem központi a munkámban. Amit én el tudok mondani, az a színekkel történik. Ami aztán szavakkal nagyon nehezen megfogalmazható. Persze van néző, aki avval indul a képnézésnél, hogy a témát bogarássza, és van, aki nem is jut tovább. Aki tovább jut, az eljut oda, ahova egy műtárgynak el kell jutnia, hogy súlyosan és fontosan hat rám.

- Pasztellszínek és kissé elmosódott, szinte lebegő tárgyak, és egyre táguló terek jellemzik a képeit, legalábbis ahogy én ezt le tudom írni. Hogyan készíti és milyen technikával, ezeket az alkotásokat?

-  Talán negyven éve már majdnem kizárólag olajjal dolgozom, evvel a sok száz éves hagyományos technikával, bízom benne, hogy még sok száz évig életben is marad.

- Azt mondja, hogy ebben az évben igen sok képe született, mi ennek az oka?

- Az, hogy szorgalmas vagyok.(nevet)  De még ez se igaz, mert hát ez a munkám, és ez nem kedv és hangulat kérdése, meg körülmények kérdése. Minden évben sokat dolgozom, úgy értem, évente negyven - ötven képet kezdek, és aztán ennek a fele aztán működik is. Egy-két hónap-év alatt megcsinálom őket, a másik felét fölfűrészelem, mert az selejt. Eléggé későn, fél tizenegy felé kezdek el festeni, akkor van már elég világos van, és addigra a napi e-mailjeimet és a blogomat is elintéztem; s aztán késő délig dolgozom. Lehetőség szerint minden nap, de hát az élet ennél gazdagabb, mert zoknit is kell vásárolni, meg esetleg az unokákat meglátogatni-, sok minden történik. Két és fél éve műcsarnoki életmű-kiállításra várok, mert arra meghívtak, úgyhogy közben nem is nagyon csinálnék kiállítást. De most, hogy erre meghívtak, örültünk mind a ketten..., hát így történt.

Váli Dezső festőművészt hallották.