20103.12. html-2013/petri-best-before.htm C.122560

Petri György: Best before end

Mint tönkrement kereskedő

a csődtömeggondnokokra várva,

a halszálka-mintás öltönyű,

halhólyag-tekintetű

zárgondnokokra várva

bolyongok szórakozottan és

mégis kíváncsian

e most még enyém lakásban.

Olykor kitekintek

az ablakon: a felhők,

mint a folyékony ólom,

fehéren izzanak,

ahogy hevíti őket

a koratéli Nap.

Odakünn is minden az enyém:

a piros telefonfülke,

az áramátalakító doboz, a szürke,

meg a sok sárga pad.

Tudom, mindez hamarost

tőlem elvétetik,

de most, de most

még az enyém. Hetekig? Hónapokig?

Sőt, ki tudja, talán

(s számít az, hogy megszámlált?)

évekig, évekig!

No de hát jöjj

és nézz szét

szobámban könnyed

pillantással: egy mennyezetig érő,

faltól-falig polcon könyvek;

s hol teljesültek hajdan

kevésbé szellemi vágyak,

ott hagyatott hely az impozáns

dupla („francia”) ágynak;

ma már inkább csak

alvás, olvasás, terefere

komótos színtere.

Nappalonta

madármotívumos tarka

szőttes borítja.

Már engedelmet,

hogy így felrúgok minden

ökonómiát, önfegyelmet.

Okom van rá. Búcsúzom.

Egyelőre még csak

egy életmódtól. Hogy lehessen módom

próbálkozni másikkal.

Mégis egy kissé azért meghatódom

önmagamtól, ahogy

egy alkoholmentes

sörösdobozt babusgatok,

és rajta a talányos feliratot:

Best before end –

Hát, nem is tudom.

Jómagam eddigelé nemigen tapasztalom.

(Persze, ez csak egy vicc.

A trükkös angolok.

A folytatás ugyanis: See base of can,

vagyis: a szárazabb

magyar változat

szerint: Minőségét megőrzi:

lásd a doboz alján.)

Szóval, hogy búcsúzom,

s persze az időt húzom,

mert nem akar sehogy

rám jönni a mehetnék,

mint ajtóban a modortalan vendég

fecseg, locsog:

pontosan ilyen vagyok,

tudom holott:

az Ismeretlen Úr

egy szóval sem marasztal,

a szobában leszedve már az asztal,

csak a csikkel púpozott hamutálak

bűzlenek komoran.

Csak a mozdulatlan füst

várakozik némán.

Csak egy csonk gyertya kanóca

izzik még.

Éjszaka van.