Tizennégy napon keresztül tartó fotós meditáción keresztül készülhetünk a böjti eseményekre. Váli Dezső festőművész Koldus keresztút című sorozatát evangélikus lelkészek dolgozták fel. Szöveg: Szabó B. András; Fotó: Váli Dezső: Koldus keresztút / részlet – B/89/44/03



Fekete kövek a kosárban, piszkos nehezék súlya a fiatal görnyedő háton. A teher el kell jusson egyik helyről a másikra. A kosár fekete köveiben a tűz rejlik. Régi idők rejtett energiája. Elesni itt a legkönnyebb: nehéz, kimerítő, gerincgörnyesztő munkában. Mindennapos robot, hogy az energia eljusson a kályháig, mozdonyig, olvasztókemencéig. Mindennapi izzadtság az izzás vöröséért, tele buktatókkal. A teher botlásra kényszerít. A súly alatt, hogy meleg legyen, hogy egyről a kettőre juss, hogy biztonság meg kenyér, megbecsülés és emelt tekintet, ezért könnyen botlik meg az ember. Munkáért és munka közben, mindennapi létfenntartó küzdelmekben nem is lehet ártatlannak maradni. Fiatal élet, lélekölő munkában, fekete gyémánttal - lehetne képcím. A fiatalember nyakkendőben, aki szintén robotol, az életét nem élő robot, akinek szórakozását is a munkaadó cég szervezi, csak hordja a szenet.

Csak ne lássanak ilyenkor – gondolja magában – amikor görbe a gerinc és elvesztek az álmok. Főleg ne lássanak mikor gurul szanaszét a fekete gyémánt, mert senki se tökéletes. Hiszen mások terhét cipelem. Csak, ha leejtem, a hiba, a pocsék lesz az enyém, mint veszteség. Csak ne lássam magam ilyenkor. Emberi jobban, mint szeretném, földhözragadt. Fiatal élet, lélekölő munkában, fekete gyémánttal – lehetne a képcím. De nem ez a képcím. A Keresztútkészítő tollával ráír egy szót és egy számot és az emberi nem földhözragadt, hanem kiteljesedik. Közösség lesz a cipelésben, az elbukásban, a felkelésben, az áldozatban. Az eredmény, a cél viszont ajándék. Értékesebb a fekete gyémántnál. Segítség, megkönnyebbülés, nem eleve vereségre ítélt mindennapos küzdelem.