2013.3.28.        html-2013/stacio-11.htm        C.11966-67

www.evangelikus.hu

 

XI. KERESZTRE SZEGEZIK
 

Tizennégy napon keresztül tartó fotós meditáción keresztül készülhetünk a böjti eseményekre. Váli Dezső festőművész Koldus keresztút című sorozatát evangélikus lelkészek dolgozták fel. Szöveg: Szabó B. András; fotó: Váli Dezső: Koldus keresztút / részlet – B/89/44/11

 

Ezt a képet vajon kiteszik-e a military boltok kirakatába a bakancsok, a terepruhák és fegyverek közé? Ki lehetne tenni, mint a cigarettadobozra a fekete tüdők képeit, a gyilkolós játékprogramok lemezének tokjára, a véres akció DVD-re, vagy belevarrni a történelem kukáiból kiguberált jelmezekre a mosási jelek mellé (ha mosható a vér), hogy tudja, aki felölti, bekapcsolja, csőre tölti; mivel játszik.

Az Invalidusok hatalmas palotája Párizsban 1676-ban épül a Napkirály parancsára a rokkant katonáknak kórházként és otthonként. Néhány évvel később aranyozott kupolás templom épül mellé. Negyven évvel később Pesten is elkezdik a Habsburgok a birodalom legnagyobb invalidus-palotájának építését. Ma békeidőben a budapesti városháza ez az épület. A kialakuló modern európai államoknak fontosak a hőseik, akik értük áldozatot hoznak. A tömeges háborúzás hatalmas fejlesztése mellett nem hagyják cserben a hadirokkantjaikat sem. Biztonságot ígérnek az épületek baj esetére. De mit kezdjünk a hősökkel, ha túl sokan lesznek, ha nem férnek el, ha finanszírozhatatlanok, ha nem a mi hőseink többé.

A tegnapi hős ma koldus. Rosszabb is lehetne: ellenség, háborús bűnös. Ki ő, és mit tett? Hős, aki a hazát védte? Hol küzdött? Mindegy?  Zászló alatt lelkesedett – melyik alatt, és mikor? Gyilkos, aki ölt? Becsvágyból, túlélésért vagy bűnből? Bűnéért lakol, vagy áldozat? Kicsi fogaskerék a nagyok játékában. Ő a félredobott, hibás ólomkatona, akit tenyéren át döfnek az aprópénzek. Lelkiismeret-furdalás, sajnálat, hála, bajtársiasság indítja a kezeket. A történelem malomkerekei az ő századában mindenkit megőröltek. Katonát, gyereket, hőst, árulót, kitelepítettet, lelkesedőt. Mindenki volt fent és lent. Ki hosszan, ki percekig. Örülhetünk, hogy a XX. század, 14-től 89-ig rövidebb, csak háromnegyed évszázad volt. A hiányzó negyed kegyelemből elmaradt és talán ezért vagyunk életben.

Hetvenöt nehéz évvel, a múlttal ma közösségként ülünk a kisszéken. Kényszerű sors bénaságával, még mindig feloldatlan, ki nem beszélt traumával, ami analizálható, de a gyógyuláshoz újjászületés kellene. A kereszt tehetetlenség, a kereszt erőszak, kiszolgáltatottság, magány, a kereszt végzet.   

A Kereszt nem betegség, nem fogyaték, nem sors, nem véletlen vagy baleset, és nem történelmi malomkerék. Önálló döntés, tökéletes áldozat. Az erőszak szégyene, a pókhálószövés ollója, a kompromisszumok nélküli tiszta igazság. A kereszt botrány. A Kereszt szabadság.