2013.11.27.            html-2013/videoportre.htm                            C.12489 - 490

Video Portré - leírva / PlusTvNews

Bemutatkozás

Váli Dezső festőművész vagyok.

Tanulmányok, munkahelyek

42-ben születtem Budán, itt is éltem mindig. Általános iskola után a József Attila gimnázium, aztán két év segédmunka, Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakon, egy Kelet-Ázsia múzeum tervével diplomáztam. Onnét a Finta József hívására azonnal bekerültem a műtermébe, egy fényes építészkarrier előtt álltam. Két év után sikerült otthagynom, és azóta szabadfoglalkozású festő vagyok. Egyszer megpróbáltam tanítani a 90-es évek elején egy évig, hiúságból, az Iparművészeti Főiskolán, de azonnal kiderült, hogy két lóra nem tudok egyszerre ülni, úgyhogy maradt a festés, úgyhogy szabadfoglalkozású festő vagyok a mai napig.

Tevékenységi kör

Az iskola befejezése után két évig építészként dolgoztam, terveztem a nagykörútra egy édességboltot, a Ferenciek terére egy kis antikváriumot, ami még ma is él, azóta persze átalakítva, meg egy hanglemezboltot az Írók Boltja mellé. Két év után elhagytam az utolsó munkahelyemet és azóta szabadúszó vagyok, festő.

Ez úgy néz ki, hogy én ½ 11-kor el tudjak kezdeni festeni, hogy 5²³-kor szól a vekker, 5⁴⁰ – 6⁴⁰-ig imádkozom, akkor futás, 7⁰⁵ perckor minden nap az uszodában vagyok negyed évszázada, – ez az életrendem azóta tart – ott úszom 1200 m-t. Utána hazafelé bevásárlás, amit a feleségem egy listán felírt, utána a dolgaim, a honlapom ügyei, és kb. ½ 11-re jut idő a festésre. Nem lehet egész nap festeni, és bele is fáradok. Ebéd után rendeltetésszerűen 2 és ½ óra alvás, és 10 órakor oltok. Ez a festés dolog.

Referenciák

A szakmámról. Végtelenül szerencsés embernek érzem magam, hogy 35 éve megélek a képeimből. Nagyon kevesen mondhatják el magukról. Csak festek. Nem illusztrálok, nem tanítok, nem csináltam murális munkát, mert erre nem nagyon volt lehetőségem, viszont nyugodtan dolgoztam az elmúlt évtizedekben. Néha nagyon szerényen, de minden működött.

Az első kiállításom rögtön, 1970-ben, néhány évvel a diplomám után, az első fontosabb 74-ben volt a Fényes Adolf teremben, egy önálló kiállítás. Azt még a híres Németh Lajos professzor nyitotta meg. Ott volt a bernáthegyi kutyám is a sarokban; sokan voltak.

Ami fontosabb kiállítás volt: 81-ben a Műcsarnokban egy önálló kiállítás. Ott három teremben, ott egy 5m-es pannót is kiállítottam a végfalon, szemben a bejárattal. Kint volt 15 fotóm is, azoknak nagy részét azóta eltéptem. A képeim –, azok már mind szerteszét múzeumokban. A 90-es évektől talán 4 évenként az Ernst Múzeumban állítottam ki önálló kiállításokat. Talán ott négy volt. Most eljutottam kb. a 60. kiállításomig. Most ezzel azért nem érdemes dicsekedni, mióta egy giccsfestő nő elmesélte, hogy neki 100 önálló kiállítása volt már, úgyhogy ez önmagában nem érdem.

Eredmények: eredmények az, hogy van egy kisebb része a képeimnek, ami igazán jó, 150 db. van magyar múzeumokban. Fotó is van 200, a Fotográfiai Múzeumban, és részben a győri Városi Művészeti Múzeumban.

Ilyen hosszú pályával óhatatlanul együtt járnak a kitüntetések és a díjak. Van 30-35. Munkácsy díjat kaptam, elég korán. New Yorkból kaptam kétszer Polock-Krasner ösztöndíjat. Az nagyon jól jött, nagyon jól jött anyagilag. A legutóbbi pedig a Prima Primissima volt pár éve, a Prima kategóriában, hogy pontosak legyünk.

Mivel lehet még dicsekedni? Egy képem egy néhány éve – kiszámítottam – annyi pénzért ment egyik gyűjtőtől a másikig, ami nekem 9 és ½ év nyugdíjam.

Fontosnak tartom még elmondani, hogy van egy honlapom a munkásságom szolgálatában, a deske.hu – nem nagyon van ilyen: a teljes műtárgyjegyzékem, az opuszjegyzékem naprakészen rajta van, tehát tudom, hogy a létező 1000 képem most hol van, hogy kérhető be kiállításra. Ez egy élő honlap, de már a Széchényi Könyvtár tulajdonában van, mert hát ők is olyan fontosnak tartják.

Ami az önkritika, amit az önmérésnek egy adata, hogy eddig 1004 képemet fűrészeltem fel, tehát az életművemnek majdnem, pontosan a felét, amiket környezetszennyezésnek tekintettem.

Még egy adatot tudok elmondani, hogy életem folyamán a képeimet nem engedtem külföldre állandóra, múzeumok kivételével, mert úgy gondolom – én ennyiben vagyok hazafi –, hogy a maga és az én unokáimnak festek, és nem a müncheni fogorvosoknak.

Család bemutatása

A festés mellett volt kilenc könyv is. Persze ez főleg a munkáimról. Itt összemosódik a hobbi és a szakma, mert fotóimról, grafikáimról, egy-egy periódusról egy-egy könyv született, meg az írásaimról. Ennek az a háttere, hogy van borzalmas méretű, 12.400 gépoldalas naplóm, ami már a Széchényi Könyvtár Kéziratraktárában van, abból is készült egy könyv, ugyanis 20 éve írok egy napi naplót is a honlapomra, Le Meux-be, egy francia kis faluba, egy ismerősömnek – eredendően egy havi beszámolót a magyar történetekről, hogy ő eltávozott tőlünk. Aztán a honlapon ez egy napi naplóvá vált.

Munkamánia, és ezt eltűri a családom, eltűrik. Van egy néprajzos főmunkatárs feleségem, van két gyerekem, három, sőt most már úgy néz ki, hogy négy unokám. Egy fiam, aki most már lassan designer főmunkatárs a szakma területén.

Amit még végül szívesen elmondanék, hogy én kitaláltam egy meghatározást a képzőművészet lényegéről, hogy - egy jó mű, egy igazán jó mű egy villámfény pillanatig megmutatja Isten köpenye szegélyét – és ez akkor is érvényes, ha azon a festményen egy lenge öltözetű nő van.

2013