2013.5.19.        html-2013/weores-varkonyi.htm        C.12138

Weöres Sándor

 Várkonyi Nándor emlékezete

Holtod tudni nehéz.

 Hiányodon tovább-élni nehéz.

 Nemléteden vagy másléteden tengődni nehéz,

 mint a talajból kiemelve virágcserépbe férő kicsi földön

 a viharok és csillagok lobogásában

 a menny érintetlen partú medencéje alatt

 a palántának, mely nevét se tudja

 s hogy neve van, azt se tudja

 és hogy létezik, azt se tudja.

 Évmilliók milliói előzték meg ezt az életet

 és követik évmilliók milliói.

 Nemléted vagy másléted ott van

 az évmilliókban. Többé nem neked nevezetes,

 csak nekünk, kimért kis életidőnk

 papírcsónakján úszva számlálatlan idő-óceánon.

 Ahol te vagy, ott a határtalan,

 s létnek vagy nemlétnek nevezzük-e,

 plusz vagy mínusz jelet teszünk eléje: attól

 a végtelen nem változik.

 Lét és nemlét: nekünk ellentét,

 neked azonosság.

 Tegnap még öregebb s ifjabb

 a körötted imbolygóknál,

 ma már egyidős vagy

 az éneklő kövekkel, az adamant ligetekkel,

 a habba merült Atlantisszal

 és Sziriat oszlopaival

 és a teremtés dátumával,

 át nem törhető, nem változható

 és aki átlépett a halálon:

 íme a halhatatlan!