2010.08.                        html-2014/hosszu-01.htm                    C.14768

(most följött a mailcímeknél, véletlenül,
egy barátság kezdete)

Feladó:                                   

                                                   klári hosszú

Küldve:                                    2010. augusztus 24. 22:21

Címzett:                                   vali@deske.hu

Tárgy:                                      végre

Mellékletek:                           _Certification_.txt

Kedves Deske,

valahára bátorságot, és erőt vettem magamon, hogy irjak.. kb. egy éve nézem napjában többször a lapját - én vagyok az egyike azoknak, akikről nem tudni semmit- és minden este elhatároztam, hogy irok. Aztán ennyiben maradt a dolog. Az első szó a köszöneté. Tanultam és tanulok folyamatosan Öntől. Esténként-nem reggelente- mielőtt lefekszem , bekukkantok. Persze, hogy voltam a kiállitáson-, többször is-, és van katalógusom is.

Hogy mit tanulok?

Keresem azokat a pókhálószálakat, melyek a világban összeköthetnek másokkal. Hosszú lenne leirnom-, bocsánat, a helyesirási hibákért, angol billentyüzetem van, és nő lévén, nem nagyon tudok bíbelődni a virtuális világ technikájával, csak élvezem az előnyeit-, hogy mi minden épült bennem, mióta olvasom. A rátalálás persze nem véletlen. Vojnich Erzsébet iskolatársam volt, és először Sz.M. blogját olvastam. Ott akadtam Önre. Azóta mind a kettőt persze, de sz.m. nem mindennapos.

Nem tudom mit illik ilyenkor, ismeretlenül irni az embernek önmagáról. Itt lakom a Normafánál. Nekem a megszokott mindennapi az, amit viszontlátok a fotóin. Sétáim közben szoktam figyelni, hátha.. de nem.

Letaglóz az az őszinteség, ami a gondolataiban van. Hallgattam a Klub Rádiót, amikor ezt meg is fogalmazta.

Jó enne, ha ujra olyan lenne a weblap, mint régen. Nehéz keresni a verseket, zenéket stb. Gondoltam, hogy küldök zenét-, tudom, hogy szeretné-, de talán legközelebb.

Köszönöm, hogy végigolvasott, békés álmokat, jó ébredést

tisztelettel

Hosszu Klári