210.4.14.            html-2014/ido-vers.htm            C.12795

Vasárnap Újság 1913. 10. 184.

ifj. Wlassics Gyula: A JELEN DALA.

Csak a jelennek van illata, méze.

Csak a jelennek mámora, zenéje.

Hazugság a múlt, s a jövő hazugság.

Nincs üdve, csak a szálló pillanatnak.

Az istenek csak annyi rózsát adnak,

Amennyit a jelen kertjéből tépünk.

Nem csók a csók, amit már elcsókoltam.

A dal se dal többé végigdaloltan.

És az átálmodott álom nem álom.

Addig éljek, míg új tüzeket látok.

Sohase lessek elhamvadott lángot.

Elmúlt szerelmet sohase sirassak.

Járjak a felhős múlt s jövő közében,

Villámból vert híd szikrázó tüzében,

A pillanat száguldó paripáján.

A legforróbb, legharcosabb irammal,

Élvezve kéjt csókban, illatban, dalban,
Szédüljek hirtelen a nagy sötétbe.

.

Sohse érezzem, hogy megcsal a jelen,

Hogy csak káprázatok játszanak velem,

És nem marad igaz, csak a múlt. A Múlt.