2004.04.                html-2014/kempis-level.htm            C.14

 

Kedves Dezső!

 

Az imént számitógépemben kerestem valamit, és ráakadtam a 10 évvel ezelőtt  irt    levelezésünkre  Kempis Tamással kapcsolatban,  alább ez az Ön levele, (sajnos az én levelem nem lett lementve) megküldöm, talán örvend neki, érdekes   olvasni saját gondolatainkat  már ekkora távlatból.  Ez az eszmecsere kapcsán  ajánlotta a "Mózes I-V-ig  elmélkedés... c. könyv  kölcsönadását, melyet ebben az évben (2014)  január hóban  megkaptam  és kiolvastam, sokat adott - köszönöm.  

Isten áldja!

Üdvözlettel:  k. zsuzsanna, úszótárs 


 

Sent: Friday, April 16, 2004 6:15 PM

Subject: Váli Dezső - gondolatai 

 

Kempisről van egy nehezen földolgozható szörnyű élményem. Állítólag aszentté avatási eljárása ott akadt el, hogy vélelmezték, utolsó perceiben kétségbeesett. Hogy fölnyitották a koporsóját és a karja össze volt harapdálva, élve temették el, tévedésből. Lénárd Sándor is elmesél egy ilyet a brazil falujából, ott a sírásó halálos ágyán bevallotta, hogy temetés, egy kislányt földelt el, s az lent elkezdett dörömbölni, hogy hova zártatok be engem. Mire ő azt mormogta, ha már ott vagy, maradj is ott... Igen. Egy régiségkereskedésben mutattak nekem egy olyan tűt, amivel a halott szívét volt szokás átszúrni.
 Csak avval tudom kúrálni magam, hogy félni is bűn.

Visszatérve, ezt a Kempis könyvecskét tiszteltem, abból látom, hogy egy Polikaoff reprót ragasztottam rá, ronda kék borítóját eltakarandó. A drága Jelenits atya fordította, gyönyörűen. Mondom, a könyvet nagyon tiszteltem, de nem szerettem, a hangja karcos, sötéttónusú, kemény, és sajnos fontos, fontos. Tulajdonképpen ugyanazt találtam benne (II. könyv 12. fejezet), ami a bibliai próféták tanítása, hogy a legbiztosabb út a lélek csiszolódására a szenvedés. Meg Chambers gondolata, hogy vigyázz, mit csinálsz, ne akard buta jóindulatból (túlbuzgóságból) más válláról leráncigálni azt a keresztet, amit Krisztus neki szánt, ne játssz amatőr Szentlelket... Baromi fontos.

Kempis ezt úgy mondja, hogy Isten ajándéka számodra a szenvedésed (és persze a másoké is), maradj nyugton (és köszönd meg, tudjuk...), mert helyette legfeljebb egy másikat kapsz: ha valami jobban szolgálná az ember  üdvösségét, mint a szenvedés, Krisztus megmutatta volna...
Sokan keménynek találják ezt a szót: vedd föl keresztedet...
Nincs más út az igaz életre... a mindennapos önmegtagadás...
...csak azt találod, hogy tűrnöd is kell, ha tetszik, ha nem; s így a keresztet mindig fölleled... A kereszt tehát mindig készen van, mert akárhová vetődöl, magadat le nem rakhatod...  Ha örömest hordozod a keresztet, ő hordoz téged... ha kedvetlenül hordozod, terhedre lesz... Maga a mi Urunk Jézus Krisztus sem volt egyetlen órányit sem szenvedés meg fájdalom nélkül...

Ha magadra nézel, magadtól képtelen vagy erre... Nincs más orvosság, amely a gonosz zaklatástól  és a fájdalomtól megszabadíthat, csak az, hogy elfogadd önmagad.  ...ha jó néven veszed és kedvesnek érzed, hidd el, akkor már rátaláltál a földi paradicsomra

Első hallásra nem az a mindigboldogvagyok karizmatikus hang, amit megszoktunk, és ami oly vidám-vonzó. Persze, végül is ugyanaz. Szép. Én mindent mérek és számolok. Még azt is, hogy a reggeli rózsafüzér a húsboltig, vagy a virágosbódéig tart-e. Szóval megvan, eldugtam az EGYEBEK...-be. A Sátán az istene ennek a bajokkal terhelt, káosszal teli világnak. A Sátán uralkodásának hatása világosan látható: háborúk, gyilkosságok, természeti csapások, betegségek, éhinség, halál...

Ezért nem okolható Isten a földi szenvedésekért.  Íme az állítás szövegkörnyezete: Jim Sanders: Amit tudni kell az imádságról, kiadja: Krisztus szeretete Egyház Bp. 2003 könyvrendelés: konyvek@krisztusszeretete-egyhaz.hu (A 13-19. oldalakból:)

...Isten az embert kevéssel tette kisebbé saját magánál. A teremtett világ istenévé tette. (Teremtsünk embert a mi képünkre, hogy uralkodjék... mind az egész földön (1Mózes 1,26-28) Mindent az ember lábai elé helyezett. Pontosan
meghatározta, meddig terjed az ember uralma: uralkodjék az egész földön. Ádám pedig kiadta a kezéből ezt a teljhatalmat, ennek következtében a föld bérleti joga a Sátán kezébe került.  Sokan úgy hiszik, hogy Isten uralja, kormányozza ezt a világot. Ha valóban Isten uralná ezt a világot, akkor Őt a zűrzavar Istenének kellene neveznünk. Az Ige szerint Ő a békesség Istene (1Thessz. 5,23).  A Sátán az istene ennek a bajokkal terhelt, káosszal teli világnak. Figyeljük csak meg: amikor a Sátán felkínálta teljhatalmát Jézusnak, Jézus nem vitatta az ördögnek azt az állítását, hogy e világ neki adatott. Természetesen nem fogadta el az ördög ajánlatát, és halála és dicsőséges feltámadása által visszaszerezte az embernek az Ádám által eltékozolt  hatalmát, egyben lefegyverezte az ördögöt, megfosztotta hatalmától, és megsemmisítette erejét mindazok felett, akik Jézus nevében hisznek.  Sátán uralkodásának hatása világosan látható: háborúk, gyilkosságok, természeti csapások, betegségek, éhinségek, halál...

Azt kérdezheted, Kedves Olvasó, miért nem tesz Isten valamit azért, hogy a Sátán uralma véget érjen ezen a világon? Isten nem teheti, mert Ádám szabályosan kötött szerződést az ördöggel, amikor Istennel szemben engedetlen volt. Ádám jogszerűen adta át azt a hatalmat, amit Istentől kapott. Ezért nem tud Isten csak úgy belépni és beavatkozni a földön történtekbe. A szellemi világ törvényei szerint ez igazságtalan lenne. Ezért nem okolható Isten a földi szenvedésekért. Igen áldottak leszünk, ha ezt az alapigazságot megértjük, és a szívünkbe fogadjuk. Szokták ezt a Biblia vízválasztójának nevezni.

A földi dolgokba Isten csak akkor tud beavatkozni, csak úgy tehet valamit, ha mi, keresztények, akik Krisztusban vagyunk, megkérjük rá. Különben a Sátán felségterületén kellene tevékenykednie, illegálisan. ... Ezért szükséges imádkoznunk. Jézus úgy tanít például, hogy kérjük meg az Aratás Urát, küldjön munkásokat az Ő aratásába. Ha Isten tudna aratómunkásokat küldeni a mi kérésünk, imánk nélkül is, akkor nem mondaná az Ige, hogy imádkozzunk. Amikor imádkozunk, ajtót nyitunk Istennek, hogy be tudjon lépni e világ dolgaiba... A Fioretti imaközösségben hamvazószerda kapcsán a böjtölésről. A liturgikus szövegek ezekben a napokban többször buzdítanak erre. Nekem nem nagyon volt
kedvem eddig az ilyesmihez, elég a magam dolgaiban igyekezni, nem kell többletteher.

Valahogy megerősített ebben a tévhitemben a karizmatikus irodalom: egy szentéletű dél-amerikai tehéntenyésztő, aki nevetve mondja, hogy ő ugyan életében még soha.
Most nagyon jó mondatokat hallottam erről.
- Hogy nem fogyókúra.
- Másodszor és ez a legfontosabb, hogy nem sport. Nem teljesítményre megy, épp ezért apró tételekben kell.
- Hogy az öröm hozzá tartozik.
- Hogy hatalmas ereje van. Ez a fajta gonosz lélek csak böjttel és imádsággal űzhető ki...
Személyre szabni. Amik fölmerültek:
- Kevesebbet vakarózom.
- Ebéd közben nem hallgatom a rádiót.
- Szeretettel fogom meg a zoknikat, amikor teregetek.
És meg is erősödik az ember a valódi böjtölésben, ha olyan helyzetbe kerül,jobban kibírja. Ezt, mint téveszmét elvetettük.