2014.05.23. 18:05h            html-2014/klubradio-2014-05-23.htm                 C.12843 - 862


Klubrádió / Szabadság – elveszünk a részletekben. Rangos Katalin műsora

beszédhibákat javítottam. VD.

Rangos Katalin felkonferál

Váli Dezső festőművész a vendégem ma este, és bár úgy tartják, képekről nonszensz rádió-riporterkedni, festőkkel viszont lehet. Legalábbis eddig így tapasztaltam, és bízom benne, hogy most sem lesz másképpen. Zsidó temetőkről és műtermekről festett képeit bárki felidézi magában, aki egyet is látott már közülük. De hogy a mester lenyűgöző aprólékossággal dokumentálja önmagát, azt csak erre az interjúra készülve tudtam meg. Tegnap például azt írta internetes naplójába: „A témának sokszor semmi köze a tartalomhoz, lényeghez, mondanivalóhoz, üzenethez.” „Egy emeletről magasabbról nézve már érdektelen a művész szándéka, ugyanis a művész sosem tudja, hogy valójában mit is tesz bele a képbe.” „Egy igazán jó mű egy villám fényénél megmutatja Isten köpönyege szegélyét.”

Szabadság – közérdekű magánügyek. Rangos Katalin műsora.

Rangos Katalin

Jó estét kívánok! Itt ül mellettem Váli Dezső. Köszönöm szépen, hogy eljött. Jó reggelt az ismétlés hallgatóinak. Ez az „Isten köpönyege szegélye” – ez az ihletett pillanat, vagy a tehetség megnyilvánulása, ez engem úgy szíven ütött, annyira telitalálatos mondat. Általában elég jól bánik a mondatokkal is.

Váli Dezső

Köszönöm.

Rangos Katalin

A kérdésem pedig az, hogy miért dokumentálja minden napját ilyen abszolút részletességgel? Ez festés után van általában? Ezzel pihenteti magát munka közben? Az utókornak semmilyen szerepe nem lesz, a monográfiák összeállítóinak maga nem hagy egy esélyt, hogy maguktól kutassanak ki valamit.

Váli Dezső

Mennyire röviden válaszoljak?

Rangos Katalin

Hosszan válaszoljon.

Váli Dezső

Hosszan. Édesapám meghalt a háborúban, orosz fronton, illetve hadifogságban. Nem volt férfi, aki neveljen, és ez egy idő után hiányzott. Mikor például először elkezdtem onanizálni 16 éves koromban, ugye, én hívő vagyok, ezt nem szabad. Megijedtem, hogy most mi a teendő, itt valami nagyon nagy erő, és elmentem autóstoppal egy barátomhoz Győrbe, egy paphoz, hogy akkor ezt megbeszéljük. Anyámmal is megbeszéltem egyébként. Tudtam, hogy annyira izgatott vagyok, hogy fontos, amit mond, hogy ott akkor egyszerűen jegyeztem, 16 éves koromban, amit ő mondott, hogy aztán a felét el ne felejtsem. A naplóm evvel indult. Így indult és  ebből adódott az, hogy aztán a problémáimat, vagy a keserveimet, vagy a találmányaimat megpróbáltam szavasítani, illetve rendezni gondolatban, szóban. Tudja, hogyha az ember mondatokká fűzi, akkor kénytelen átgondolni. Ez ebből adódott és aztán valahogy ebbe belejöttem, ez apapótlék volt, meg barátpótlék.

Rangos Katalin

A naplóírás? Barátpótlék?

Váli Dezső

Ilyen értelemben a fiatal kortól a probléma megbeszélése.

Rangos Katalin

A feldolgozás módja?

Váli Dezső

Ennek aztán mindenféle mellékága volt és hozzászoktam ahhoz, hogy az élet átgondolásának ez egy jó módja. Húsz-huszonöt éve, amikor még egyáltalán nem volt blog, akkor én már blogot írtam, mert havonta egy Franciaországba szakadt barátnőmnek írtam egy hosszú levelet, amelyben beszámoltam, persze elsősorban magamról, meg a világról, Budapestről, hogy akkor itt mi újság van. Amikor az internet megszületett, vagyis a honlapom, 14 éve, akkor ezeket a leveleket rátettem, és azonnal kiderült, hogy ezt nem havonta kell megírni, vagy lehet; hanem naponta is lehet, ráadásul képekkel, hiszen fényképezni tudok, és akkor már az illusztrálja mindezt. Úgyhogy ez egy nagyon jó játék nekem, és tényleg döbbenetes eredménye volt.

Rangos Katalin

Mi?

Váli Dezső

55 éves koromban, 17 évvel ezelőtt… tudniillik addig én egy élethazugságban éltem. Önmagamról egy rossz tudatban. Tudja maga mi az a rafting? A hegyi patak kajakozás.

Rangos Katalin

Igen, tudom. Életveszélyes, de nagyon szórakoztató játék, a vadvizeken való bukósisakos életbemaradás.

Váli Dezső

Én azt a modellt állítottam föl szenvelgően és ön-szomorúan az életemről, hogy az én életem egy ilyen rafting, hogy a hegy tetején bekötnek egy kajakba, rám teszik a bukósisakot, és elengednek, és attól kezdve egyetlen feladatom, hogy a felém rohanó sziklákat elkerüljem, és valahogy életben maradjak. Hogy ez az élet.

Rangos Katalin

Ez fantasztikusan jó kép, de sajnos az jut eszembe, hogy „vessetek a mókusok elé”, ami elég lapos móka, de annakidején nagyon jót lehetett rajta nevetni. Tehát milyen sziklák rohannak magával szemben a Margit körúton?

Váli Dezső

Feladatok. Feladatok.

Rangos Katalin

Vagy úgy…

Váli Dezső

Pályaválasztás, meg kell nősülni, egyedül, barátok, élet. És így is éltem meg ezt az 55 évet. Becsülettel végigcsináltam, amíg komolyabban egy, vagy nem egy alkalommal visszaolvastam… talán a könyvcsinálás miatt visszaolvastam a naplót, és kiderült, hogy az egész hamis. Boldog ember voltam, tele gazdag élményekkel egész életemben, csak valahogy nem jutott el a tudatomig, és most már tudom.

Rangos Katalin

Most jobb, hogy tudja?

Váli Dezső

Sokkal jobb. Tudom, hogy jó az életem.

Rangos Katalin

Igen, és közben pedig nem tudta?

Váli Dezső

55 évig nem tudtam. Nem tudtam. Már ezért megéri írni. Ha a múlt hetemet visszaolvasom, amire már rég nem emlékszem, akkor is elképesztő. Én bezárkózva élek, reggel ½ 9-re hazaérek az uszodából, attól kezdve otthonról nem nagyon megyek el, és kiderül, hogy olyan gazdag élményanyaggal élek, hogy nem bírom földolgozni. Még ezt se. Az ablakaimat is lesmirgliztem 30 éve, hogy ne lássak ki.

Rangos Katalin

Ezt olvastam, és akartam is kérdezni, hogy ez miféle téboly, ne haragudjon – azt gondoltam, hogy a festőnek a fény, meg a környezeti inger…

Váli Dezső

Védekezés. A fény hál’ Istennek így is bejön. Nem. Nem. Ezt egyetemista…

Rangos Katalin

Nem akarta látni a Rózsadombot? Azt következtettem, hogy magasan lakik, a Margit körúton azon az oldalon, akkor azt lehet látni.

Váli Dezső

A Móricz Zsigmond körtéren laktam még, ahol gyönyörű volt a kilátás, ami itt csak részben. Nem akartam látni, az enteriőrre volt szükségem.

Rangos Katalin

Az mérettetett magára, hogy enteriőröket fessen, most, amikor műtermeket fest?

Váli Dezső

Nem, ennek semmi köze hozzá. Nem. Mondom, hogy ösztönösen zárt életet akartam élni. Ma se értem igazán, hogy mi a francnak, miért történt ez, de nagyon erős inger. Mondom, már egyetemista koromban pausszal eltakartam az ablakaimat. Két pici kis lukat kivágtam a pauszpapíron, az egyik alá az volt írva, hogy „pontos idő”, mert a körtéri órára ott lehetett rálátni, és a másik alá, az magasabban volt, azt írtam, hogy „várható időjárás”, mert onnét az eget láttam.

Rangos Katalin

Az nem idegesítette, hogy a részletek egyébként el vannak mosva, vagy ki vannak záródva az életéből?

Váli Dezső

Mondom, hogy így is annyi ér a mai napig, hogy nem győzöm befogadni. Valószínűleg keveset tudok befogadni.

Rangos Katalin

Nagyon izgalmas, innen folytatjuk majd Váli Dezsővel a beszélgetést mindjárt.

Szabadság – közérdekű magánügyek. Rangos Katalin műsora.

Éppen fölvilágosítottam Váli Dezső festőművészt, hogy ez a szignál azt jelenti, hogy újra visszajöttünk. És ott hagytam abba, illetve ő ott hagyta abba, hogy a lesmirglizett ablakok, amelyek megfosztják őt a túl sok információtól, vagy a túl intenzíven bemászó külvilágtól, ezek miért praktikusak az életében. És akkor én most gyorsan azt akarom megtudni, látszólag teljesen összefüggés nélkül, hogy tényleg elajándékozgatja a képeit, meg tényleg megsemmisíti a képeit, és alig lehet magától képet venni? Merthogy ilyen információkat kaptam.

Váli Dezső

Képet nem nagyon adok el, ugyanis nem vesznek.

Rangos Katalin

Ha vennének, akkor adná?

Váli Dezső

 Persze, persze. Abból élek 40 éve. Csak keveset vesznek. Minél kevesebbet? Minél többet? A megsemmisítés is egy öreg sztereotip történet. Maga mit csinál, hogyha egy palacsintát eléget?

Rangos Katalin

Meglepődöm, mert még soha nem sütöttem palacsintát.

Váli Dezső

Erre múltkor egy riporter erre azt mondta, hogy én odaadom a kutyámnak. Hát én nem adom oda, hanem azt kidobom. Szellemi környezetszennyezés. Nagyon sok a selejtem.

Rangos Katalin

De ez annyit jelent, hogy csak ön az egyetlen illetékes, aki megmondhatja a képéről, hogy az milyen.

Váli Dezső

Erre is van sztereotípiám, sajnos.

Rangos Katalin

Hát nagyon sajnálom.

Váli Dezső

Én kétezer döntést hozok a munka közben, halálosan egyedül, olykor rettegve. A kétezer egyediket ne hozhatnám meg egymagam?, hogy nem jó?

Rangos Katalin

De persze, nyilván, nyilván igen. És nagyon könyörtelen.

Váli Dezső

Fene tudja. Örülök neki. Az ihletnek egy igazi ajándék perce, amikor észreveszem valamiről, hogy nem jó. Körülbelül… bocsánat, nem körülbelül, hanem 49%-át fűrészeltem fel 50 év alatt.

Rangos Katalin

49%-át!!! Jézus, Mária!

Váli Dezső

Tehát 1000 db-ot eddig, valamivel többet, mint ezret.

Rangos Katalin

És fűrészeli föl, mert farostlemezre fest, és ezért aztán fel…

Váli Dezső

Így van, így van. Nem érdemes ezzel foglalkozni.

Rangos Katalin

Azt mesélte nekem valaki, aki nagyon közelről ismeri magát, meg nagyjából az életstílusáról is vannak információi, és nagyon kedveli: volt, hogy kidobott képeket, nem tudom, hogy egy képet vagy több képet, amit aztán valaki a házból megragadott és elvitt, mert nem bírta nézni, hogy maga kidobálja a képeit, és akkor maga leszedte annak az illetőnek az otthonából ezeket a képeket és fölvagdosta, hogy elpusztítsa. Ezt a történetet hallgattam ma.

Váli Dezső

Nagyon hízelgő ez a legenda. Nem létezik, ugyanis azonnal összetöröm, vagy fölfűrészelem a képet. Nem kerülhet ki rossz kép. Az előfordult, most két éve ezt a mókát megcsináltam, hogy reménytelen képemet átkarcoltam keresztbe, ahogy szoktam…

Rangos Katalin

És úgy is elég jól nézett ki…

Váli Dezső

Attól nézett ki jól, és ezt most így kiállítottam. Erre azt hitték, hogy ez egy fontos dolog, és erről írtak… mindegy.

A történet gyönyörű, de nem igaz. Az előfordult, a György Peti csinálta, hogy kidobtam 9 kg fotónegatívomat, ami elég sok, és a kukából - még nem vitték el - kivette, vagy kivettük, és amit kortársakról fotóztam, művészekről, azokat eltette magának. Talán ebből formálódhatott, deformálódhatott ez a történet.

Rangos Katalin

Jó kis történet egyébként, én simán el tudom képzelni, hogy ott ólálkodnak a műterme körül a Váli-rajongók, hogy hátha leesik valami, a szó szoros értelmében egy kis farost, amiért be lehet nyúlni a kukájába.

Váli Dezső

Ebben az az érdekes kérdés szakmailag, hogy mit ne dobjon ki az ember, ami még elég jó. Egy barátnőm mesélte, hogy Moszkvában nézte a Chagall kiállítást, és döbbenten látta, hogy a rossz képek előtt állnak a tömegek. Tudniillik, hogy azok olvashatóbbak. Azokat netán könnyebb befogadni, és egy idő után megtanulni a jókat. Talán érti ezt a hasonlatot, hogy egy bizonyos határig a középszerű képeimnek el kell, hogy fogadjam, hogy van szerepe - bocsánat – a magyar kultúrában.

Rangos Katalin

Nincsen bocsánat. Nyílván tudja, hogy kicsoda ön, saját magáról már nagyjából tudja, el tudja helyezni a kultúrában, és ne finomkodjon, hát azért ha én úgy tanultam, hogy maga számít, akkor valószínűleg sokan ezt így gondolják.

Váli Dezső

Bizonyára.

Rangos Katalin

Az egyrészt, se rossz érzés nem lehet, se ismeretlen érzés nem lehet, mert már volt ideje ezzel szembesülni.

Váli Dezső

A rosszat el kell különíteni attól, ami még működhet. Ha én ezt szabadon csinálhatnám, munkáimnak háromnegyed részét azonnal, lángszóróval…, dobnám ki. Chagalltól mennyi kép kell? Húsz. Nem? A legjobbak.

Rangos Katalin

Nem tudom, én ehhez nem értek, és elképzelhető, hogy nekem sokkal több tetszik, és az is elképzelhető, és bocsásson meg, hadd kérdezzem ezt komolyan gondolva, hogy biztos, hogy nekünk, akik csak nézzük a képeket és ott ólálkodunk a Váli életmű, meg a Chagall életmű körül, hogy nekünk pontosan kell tudnunk, hogy az ön életművéből az a jó rész, ami nekem tetszik, vagy ön által semmire sem tartott rész, vagy valamire tartott, mert egyáltalán nem semmisítette meg, tehát, ha már létezik, akkor nyilván nem tartja rossznak egészen, dehogy nem mindegy az, hogyha nekem tetszik? Nem az a gyakorlat célja? Nem az a művészet célja, hogy bennem az valamit kivált, amiről ön nem tudhat, mert mások a szempontjai, nekem meg más az élményanyagom, és választok egy olyat, amit maga rossznak tart.

Váli Dezső

Ez így van.

Rangos Katalin

Attól az még lehet nekem jó, nem?

Váli Dezső

Valóban. Részértékeket, természetesen egy rossz képben is vannak részértékek, én attól megkímélem a társadalmat. Igaza van. Sőt, a selejtezésben selejt is előfordulhat. Abban is igaza van, hogy egy mű mindenkinek mást mond. Tehát egy harmadlagos mű az lehet valkinek a legfontosabb.

Rangos Katalin

Akkor minek lángszórózik meg fűrészel?

Váli Dezső

Fölösleges.

Rangos Katalin

Miért lenne fölösleges?! Hátha él valahol, valamelyik sarokban Budapesten valaki, aki döglik azért. Nem lehet az?

Váli Dezső

Hogyha egy olyan világkomputer lenne, hogy ezt ő meg is találja, akkor esetleg ezen gondolkoznék.

Rangos Katalin

De ha maga nem ad esélyt? Nem fogja megtalálni.

Váli Dezső

Nagyon kicsi a statisztikai valószínűsége. Nem, nem, nem kell a középszerű…

Rangos Katalin

Jó, rendben van. Értem. Értem, és Chagallnak se kegyelmezne, ha magán múlna. Ezt is értem, mert 20 érvényes van abból, amit csinált.

Váli Dezső

Nem nem érvényes, hanem szinte abból megvan az az igazi nagy ajándéka – inkább így mondom – a világnak.

Rangos Katalin

Azt szeretném kérdezni, hogy a kortárs festészetben a barátainak megmondja, hogyha maga szerint vacak az, amit festettek?

Váli Dezső

Attól függ, hogy megkérdezi-e. Ha megkérdezi, akkor igen. Sokkal kényesebb a helyzet, amikor egy fiatal följön egy mappával, ritka, akkor ő most mi és hogyan áll. Akkor azt mondom neki, hogy pontosan kérdezzen, mert pontosan fogok válaszolni. Tudniillik azt nem meri megkérdezni, hogy tehetséges-e, általában, és akkor szerencsére nem kell megmondanom, hogy: nem. Ha azt kérdezi, hogy „hol állok”, akkor ezt körülbelül megmondom. Ha egy barátom megkérdezi, ha rákérdez, akkor erre válaszolok. De hát ez ritka, nagyon szétszórtan élünk már a szakmában is, alig, alig...

Rangos Katalin

Vagy nagyon tapintatosak egymással kapcsolatban?

Váli Dezső

Nem, nem, nem. Nem látjuk egymást.

Rangos Katalin

Nem megy el, hogyha Szüts Miklós hívja, nem megy el és nem nézi meg? Vagy Vojnich Erzsébet?

Váli Dezső

Ez úgy történik, hogy nem hívnak meg.

Rangos Katalin

Nem?!

Váli Dezső

Nem nagyon érintkezünk egymással. Nagyon ritkán a kollegák.

Rangos Katalin

Senki sem?

Váli Dezső

Nem. Illetve én nem tudom, mondom, én zártabb életet élek. Nem tudom a többiek életritmusát. Azt hiszem, hogy a többiek inkább találkoznak.

Rangos Katalin

Érdekli, hogy mit csinálnak mások? Vagy nem érdekli, a saját munkája érdekli.

Váli Dezső

Nem olyan nagyon érdekel. Jó festőktől, az igazán jóktól érdekel, mondjuk kétévenként, hogy azt lássam, mennyit mozdult el. De erre is inkább kiállításon kerül sor. Szóval ez…

Rangos Katalin

Hány igazán jó festő van most Magyarországon?

Váli Dezső

Igazán jó, én azt hiszem, hogy tíz.

Rangos Katalin

Tíz van?

Váli Dezső

Talán van, talán van. Igen.

Rangos Katalin

Olvastam a blogjában, hogy El Kazovszkij édesanyja megkérdezte magától annakidején, hogy tehetséges-e?, menjen-e a főiskolára?...

Váli Dezső

Menjen-e a főiskolára, küldje-e főiskolára. De ez technikai kérdés volt, nem a tehetség fokára kérdezett rá, hanem nem ismerte még Magyarországot, és nem tudta, hogy egyetlen gyerekét, aki tizenhat vagy tizennyolc éves, hogy hogy kell itt a pályán elindítani. Nem a tehetségre kérdezett rá.

Rangos Katalin

És maga vett tőle először képet.

Váli Dezső

Életemben három képet vettem, tőle vettem háromszáz forintért egy kis gvast. Gyönyörű volt, gyönyörű volt.

Rangos Katalin

Azért vette, hogy biztassa?

Váli Dezső

Dehogyis! Vagy mit tudom én. Tetszett. Mert el voltam bűvölve. Nagyon sokára ajándékoztam el. Azt nagyon sokáig őriztem.

Rangos Katalin

És mi ez az ajándékozás? Hogy ajándékoz mániákusan képeket – ezt mondta nekem valaki.

Váli Dezső

Mániákusan?... Nézze! Körülbelül 6-7 képet tudok eladni egy évben, abból élek. De festek 40-et. Ha annak a felét fölfűrészelem, az még mindig 20.

Rangos Katalin

Ezt a fölfűrészelést, ezt hagyjuk, annyira rossz hallgatni.

Váli Dezső

Bocsánat.

Rangos Katalin

Hogy megsemmisíti a képeit, olyan rossz örökké szembesülni ezzel.

Váli Dezső

Maga is áthúz egy rossz mondatot.

Rangos Katalin

Persze. A komputer annyira könnyedén segít.

Váli Dezső

Szóval maradnak képeim…

Rangos Katalin

Élő munka van a képben, tehát én azt jobban tisztelném, hogy ott valami anyag létrejött.

Váli Dezső

Lépjünk át ezen.

Nem szeretem, ha otthon vannak a képeim. Működjenek. Mint egy hűtőszekrény, hogyha nincs bedugva egy konnektorba, akkor fölösleges. Tehát működjenek a képeim. Igen, ajándékozok okkal és olyan helyre, olyanoknak, akiknek valóban kellene, de nem tudják megvenni. Vagy nincs olyan kultúrájuk, hogy ez is beleférjen az életükbe, hogy vásárolni is lehet.

Vittem fotózni délben képemet nyáron ki a kertbe, volt ott egy ismerős 14 éves kislány – „Jaj, de szép!” – mondta. Neked adom-mondtam. Ebbe a kislányba egy horgonyt beleütöttem, ami már bőven túl van az én személyemen és az én ügyemen.

Hallottam egy ugyanilyet, hogy a kislány, amikor az anyjával összeveszett és elrohant otthonról és elköltözött, és aztán egyedüli életet is kezdett, csak az én képemet vitte magával, amit ő kapott annakidején. Itt már tényleg nem rólam van szó, hanem arról, hogy valamit megtanult.

Rangos Katalin

Innen folytatjuk Váli Dezsővel nemsokára.

Szabadság – elveszünk a részletekben. Rangos Katalin műsora.

Rangos Katalin

Váli Dezső a festőművész a vendégem, és azt mindenféleképpen meg akartam kérdezni, amikor elkezdett szóban forogni, hogy Chagallnak 20 jó festménye van… hogy a világban magát érdekli, hogy hogyan tartják számon?

Váli Dezső

Hát erről egy döntést hoztam 40 évvel ezelőtt, mert ráírtam minden képem hátára, hogy külföldre nem mehet.

Rangos Katalin

Igen, erről hallottam. De mi ez? Ez valami agyhalál.

Váli Dezső

A maga unokáinak festek, meg a sajátjaimnak, nem a müncheni fogorvosoknak. Egyébként nem vagyok akkora festő, hogy a világban ezek úgy eltűnnek, mint vízcsepp a homokban. Nincs rá szükség kiadni ezeket. Én mondjuk jómódú lettem volna esetleg, de hát… a képek eltűnnek.

Rangos Katalin

Nem hiúsági kérdés az?, Vagy ennyire nem hiú, hogy New Yorkban egy galéria megveszi magát, az nem számít?

Váli Dezső

Én erre vagyok hiú. Nem, nem. Sőt, vettek is volna onnét, de én nem... Persze. Volt, hogy öt német orvost hoztak két tolmáccsal, mert akkor zsidó temetőket festettem, és akkor ez úgy nagyon benne volt a levegőben és érdekes volt, és hogy akkor ők... mondtam, hogy jöhetnek.., nézni. Adni nem adok. Itthon maradtak a képeim, egy kis közösségben.

Képzelje el, hogy Brazíliában lát egy baromi jó kiállítást valaki, és alá van írva, hogy Sentendre Barcsáy, baromi jó kép, és másnapra elfelejti. Erre nincs szükség.

Rangos Katalin

Hm. Így aztán semmi nincs is külföldön?

Váli Dezső

Nagyon kevés van. Ezt belőttem, hogy itthon maradjanak a munkáim.

Rangos Katalin

Ez nagyon tiszteletreméltó, csak mégis azt képzelem, hogy…

Váli Dezső

Ez önzés. Dehogy tiszteletreméltó!

Rangos Katalin

Amikor azzal kezdte a mondatot, hogy az én unokám és a maga unokája legalább így találkozhat a képével, és hogy ez volt a cél, akkor azt gondoltam, hogy ez nagyszerű dolog. Ugyanakkor viszont annyira úgy képzelem, hogy a művészet egyetemes, hogy nem gondolnám azt, hogy maga nem ezt gondolja róla.

Váli Dezső

Dehogy egyetemes, dehogy egyetemes. Maga tudja, hogy most Los Angelesben harminc baromi jó festő él?

Rangos Katalin

Nem tudom.

Váli Dezső

Hát én se. Nem is fogjuk tudni. Ki győzi ezt befogadni? De ha Szentendrén kiállítják egy képemet, és valaki megnézi, ha valamennyire tájékozott, akkor másik tíz képem eszébe jut. Tehát ez él. Egy anyag így él, ha együtt marad valamennyire.

Rangos Katalin

Akkor most ezen nem rugóznék többet, mert azt mindenféleképpen akartam volna tudni, hogy mik ezek a tíz éves korszakok, vagy nem tudom hány évesek. Tehát mi az, hogy zsidó temetőket fest, hogy műtermet fest… miért? Most felolvastam magától egy mondatot, ami arról szól, hogy tök mindegy, hogy mi a tárgya a képnek, merthogy nem ez a lényege a dolognak, de ezzel együtt azért tudni szeretném. És miért kellett zsidó temetőket festeni? Mi volt az indíttatása?

Váli Dezső

Ez teljes véletlen volt. Én nem vagyok egy hisztériás alkat, de amikor kislányunk hozzánk került, akkor háromnegyed évig építkeztem én is, mert szobát csináltunk a műterem meg az egy szoba mellé, és nem tudtam festeni, és nagyon be voltam tojva – érdekes módon -, hogy háromnegyed év után fogok-e tudni még festeni. Mit fogok tudni festeni? Ezt a konfliktust úgy oldottam meg, hogy valami őrült vehemenciával - ami nem szokásom -, négy másfél méteres képet egy délután megfestettem. Érti?! Mint a rohanás a tűzvész elöl. Volt egy keresztre feszítés, egy nonfiguratív, kutyafüle és… én korábban fotóztam, véletlenszerűen összejött, hogy volt egy nagy zsidótemető fotóarchívumom magyar zsidó temetőkről, azt amatőr módon csináltam, egy munka kapcsán vidékre kerültem, szociofotókat csináltunk. A munkavezetőm zsidó volt, de kikeresztelkedett, bérmálkozott, de kereste az identitását, a helyét az életben és ezért minden falu szélén megállítottuk a nagy fekete autót, kiszálltunk. Ő megnézte a zsidó temetőket, én meg kezdő fotós voltam, és ami az orrom előtt volt gyönyörű, mindent lefotóztam. Úgyhogy minden további cél nélkül egy magyar zsidótemető archívum készült ilyenformán, amit aztán szépen beszámoztam, rendbetettem, kartoték… feküdt tíz évig egy polcon, hogy majd lesz valami. Egy ilyet is lefestettem aznap délután, egy zsidótemetőt. És azonnal bekattant, hogy ez nekem jó téma. Aztán ezt csináltam két és fél évig. Azért hagytam abba, mert láttam, hogy egyre rosszabbak a képek. Akkor véletlenül megint egy fotó, azt hiszem véletlenül, én a műtermemet mindig fotóztam. Tudniillik kiállításaim utcai plakátjain soha nem festmények voltak, hanem mindig műterem enteriőrök, mert azt értik, és az olyan impozáns. Sötét, hangulatos, romantikus műteremrészlet..., na már most egy ilyen fotó nem úgy van ám, hogyha egy évben egy, vagy két évben egy összejön, az nagy eredmény, tehát ezeket nagyon óvtam, ezek nagy értékek voltak. Szóval egy ilyen fotómat elővettem…, hát akkor ezt megpróbálom. Ennél ragadtam 25 éve. Ha le akarom rázni a kérdést, akkor azt válaszolom rá, hogy huszonöt éve semmi nem jut eszembe, és ugyanazt csinálom.

Rangos Katalin

De most nem akart lerázni. Ezért mi a válasz, hogy miért azt csinálja 25 éve? Miért?

Váli Dezső

Mert teljesen mindegy. Én csak a színekben gondolkodom. Tehát nekem mindegy, hogy mit festek. Teljesen mindegy. Fekete-fehérben a képeim tökéletesen nullák.

Rangos Katalin

Élő emberek?

Váli Dezső

Azt nem tudnék lefesteni, az nagyon nehéz. Az egy más ember szakmája.

Rangos Katalin

Miért?

Váli Dezső

Mert nagyon rosszul tudok megfigyelni valamit. Tehát egy arányrendszert nagyon nehezen tudok papírra transzformálni. Magyarul, egy portrét nagyon nehezen tudok megrajzolni. Diákkoromban kellett a főiskolán, de aztán azt hamar… meg hát nem is az én mezőm...

Ebben, amit most csinálok, megtaláltam azt a területet, ami jó és érdekel.

Rangos Katalin

Nem lehet, hogy nem érdeklik azok a dolgok, azok az emberek, a mozgás, a beszéd, a valóságos lények kevésbé foglalkoztatják?

Váli Dezső

Sokkal kevésbé, persze. De az ingzsebemben mindig van fényképezőgép, erre való az a gép, és aztán a blog, a válinews, amit naponta írok. Tehát amit látok, átélek emberekkel-, a Gyuri bácsival most dialógusunk van, 87 éves, az uszodában, akkor ezt leírom, és ennek ez a mezeje.

Rangos Katalin

deske.hu – ugye? …

Váli Dezső

Igen, ez a honlapom.

Rangos Katalin

…aki esetleg több részletet meg akar ismerni Váli Dezső életéből, az nyugodtan menjen rá, nagyon részletesen dokumentálja az életét, azt ami foglalkoztatja, és nagyon élvezetesen ír, mármint élvezet olvasni azt, amit ír a 87 éves uszodai partneréről. Ő volt az, akit körbeálltak, vagy az egy másik eset volt, hogy szívműtét után megérkezett egy nyolcvan valahány éves…

Váli Dezső

Jaj, Istenem! Igen. Nem, ő volt, egy másik öregúr volt, jó 20 éve. Reprezentálja… gyönyörű, ahogy öreg férfiak az érzelmeiket kifejezik. Az megrendítő volt. Paskolták, meztelenül körbeállták, hogy „vén szaros, idetoltad a képedet!” Akkor még a zuhanyozó sokszemélyes volt, sok ember állta körül, ő meg lehajtott fejjel, boldogan dörmögött és forgott jobbra-balra. Aztán elárulták nekem, hogy mindez azért, mert most jött vissza egy életveszélyes szívműtétről, most van először lent reggel. Aki azonos időben jön az uszodába, azok ismerik egymást, tehát van, aki 40 éve. Én is ragaszkodom a 7 óra 05 perchez, mert akkor vannak azok, akik… vagy éppen együtt vetkőzünk, vagy éppen öltözünk. Csak ezeket ismerem.

Rangos Katalin

És beszélget velük?

Váli Dezső

Igen, igen, igen. Itt vannak igazi régi ismeretségek, barátságok. Ez is jó 20 éve volt, hogy valaki fölkiáltott reggel, hogy „Most megyek le Fehérvárra, ott remek pacalt lehet kapni. Kinek hozzak?” Ilyen élet volt, hát halnak meg az emberek, jönnek újak, de a Lukács, az Lukács.

Rangos Katalin

Utána hazamegy és dolgozik? Tehát reggel 7-től úszik egy órát, és aztán…

Váli Dezső

34 percet úszom, nem egy órát.

Rangos Katalin

34 percet!!! Miért pont 34 percet?!

Váli Dezső

Azért, mert az 1253 méter.

Rangos Katalin

Annyit kell úszni?

Váli Dezső

Hosszra úszom. Annyit úszom minden nap. Kb. 34 perc. Bocsánat.

Rangos Katalin

Jó. Végül is ez egy egyszerű megfejtés. Nagyon ilyen szigorú szabályok közé rendezi saját magát?

Váli Dezső

Sokkal egyszerűbb így élni. Sokkal egyszerűbb. Azt hiszem, ezt mindenki tudja.

Rangos Katalin

Én például meghalnék azért... nem mindenki tudja.

Váli Dezső

Képzelje el, hogy micsoda energiatakarékos… a legjobb dolog volt a rabszolgaság. Képzelje el, ha mindig…

Rangos Katalin

Rabszolgának lenni, vagy rabszolgát tartani?

Váli Dezső

Rabszolgának lenni. Mindig megmondták, hogy mit kell csinálni. Lehetett napi 12 órát dolgozni. Lehetett gyűlölni a korbácsos munkavezetőt, gondtalanul, és mindig volt bableves… mi kell még?

Rangos Katalin

Maga ránézésre nem rabszolga típus, inkább rabszolgatartó, mert ehhez a sok szabályhoz, amiket betart az életében, ahhoz alkalmazkodniuk kell azoknak, akikkel együtt él. Ezeket tiszteletben kell tartani. Nem?!

Váli Dezső

Ez egy kemény kérdés, és erre azért figyelek. Nem. Össze vagyunk csiszolva, 46 éves a házasságom. Nem, ezek a szabályok… kétségkívül bizonyos fokig alkalmazkodni kell hozzám, és az is kétségkívül való, hogy én kevesebbet alkalmazkodom. Igen, ez a pontos válasz. De úgy van mindez kialakítva, hogy azt hiszem, ez nem igazán terhelő.

Rangos Katalin

Eredetileg mérnök volt?

Váli Dezső

Építész, belsőépítő művész, tervező művészetet tanultam az Iparművészeti Főiskolán. Állati hálás vagyok a sorsnak. Képzelje, hogy nemcsak a gótika áhítatát ismerem, hanem a gótika statikáját is. Szóval egy épületet látok metszetében és sokszor egy életmódot is. Az építészek, azt hiszem, a világ legtöbbet tudó emberei az életről. Iszonyú, hogy mit tud egy építész az életről és a világról.

Negyedéves voltam, kellett egy négy efes-, négy férőhelyes lakást terveznem. És észrevettem, hogyha egy pofafalat egy méterrel nagyobbra veszek egy konyha oldalán, az anyuka sokkal kevesebbet fog veszekedni a gyerekeivel.

Rangos Katalin

Miért?

Váli Dezső

Azért, mert a gyerekek futópályáját, járópályáját egy méterrel mögé tettem az övének. Az anyuka kidugja a fejét, átlát a gyerekekhez. Őt nem látják, tehát úgy érzik, hogy önállóak, de ha körbefutnak a lakáson, akkor mögötte mennek el. Egyszerű.

Rangos Katalin

Ááááááá. Ez nagyon egyszerű.

Váli Dezső

És ezt az építésznek tudni kell.

Rangos Katalin

És aztán nem ennek a jegyében tervezték a panelházakat, de az egy másik kérdés.

Váli Dezső

A panelházakat nem kell szidni, mert nagyon sok embernek adtak kulturált otthont, akinek nem volt, és sok lakást kellett építeni.

Rangos Katalin

Én laktam benne. Egyáltalán nem szidom, csak azt mondom, hogy a pofafal, amiről én egyébként nem tudom, hogy micsoda, az ott nem abban a magasságban volt, mint amit most említett, hanem ott azért egymáshoz értünk kicsit.

Váli Dezső

Igen, igen.

Rangos Katalin

Nem tudom, hogy látott-e félszobát, de én még emlékszem rá.

Váli Dezső

Igen, igen, tudom.

Rangos Katalin

Ezzel együtt természetesen nem akarom azt mondani, hogy az nem volt nagyon jó, mert ott nagyon sok ember méltó körülmények közé került az addigi nyomorgásokból. Viszont amit mindenféleképpen meg akartam kérdezni, hogy a blogjából úgy érzem, vagy amiket összeolvastam, annak alapján tudom állítani, nemcsak úgy érzem, hogy nagyon fontos szerepe van a hitnek az életében. Aktív kereszténynek láttam.

Váli Dezső

Az mit jelent, hogy aktív?

Rangos Katalin

Gyakorló, aki eljár a templomba.

Váli Dezső

Ja, el. Sőt minden reggel a futás közben, félúton van a templom, 1 km-t futok, félúton 2 percre bemegyek. Ez nem egy érdekes dolog, a hit engem összetart, és tudom, hogy… mit tudok? Mindent. Tudom, hogy örök életem van – képzelje el.

Rangos Katalin

Hát azért irigylem.

Váli Dezső

És ami már megkezdődött. Tudom, hogyha bajt nem csinálok, akkor jó az amit teszek.

Rangos Katalin

Mi az, hogy érti azt, hogy „ami már megkezdődött”? Hogy örök élete van, ami már megkezdődött?

Váli Dezső

Megkezdődött, bizony, abban már benne vagyok. Persze.

Rangos Katalin

Mikor kezdődött az örök élete?...

Váli Dezső

Amikor megszülettem.

Rangos Katalin

Ja, persze. Így értem, rendben van.

Akkor most ennek örömére egy kis szünetet tartunk, az utolsót, és utána folytatjuk Váli Dezsővel.

Szabadság – közérdekű magánügyek. Rangos Katalin műsora

Rangos Katalin

Nagyszerű. Én itt most közben, míg önök a hirdetéseket hallgatták, rávettem Váli Dezsőt, kaptam tőle „Zsidó temetők” albumot és tényleg fantasztikus. Most már tényleg teljesen fölösleges ilyeneket kérdezni, hogy miért időz el 10 évet, 15, vagy 25 évet egy témánál, olyan mindegy, hogy mit írunk rá, hogy „zsidó temetők”, vagy „műterem”, teljesen más mindegyik, a színek meg a hangulatok.

Váli Dezső

Megtalálta. Tudniillik, hogy ezek nem zsidó temetők és ezek nem műtermek, hanem…

Rangos Katalin

Nem megtaláltam, hanem most intenzív kurzust vettem Váli Dezsőből…

Azt akartam feltétlenül megkérdezni, hogy mindaz, ami körülveszi a hétköznapokban, amibe beleértendő… azt most már tudom, hogy hogy viszonyul a kortárs képzőművészethez, azt, hogy a politikához, vagy az életért folyó harchoz hogy viszonyul – ezeket még elfelejtettem megkérdezni. Mert az hogy el kell adni 7-8 képet ahhoz, hogy megéljen egy évben… és mi lenne, ha mondjuk 14-et adna el, és nem fölaprítaná a maradékokat. Hátha el tudná adni. Aztán majd a politikára is válaszoljon, legyen szíves.

Váli Dezső

Az előbb kiszámítottam magának. Mondom, hogy marad kép, amit tőlem lehetne venni, ha vennének, ha vásárolnának.

Rangos Katalin

Magyarországon nem lehet többet eladni? Erről van szó?

Váli Dezső

Hát persze. Evvel a 40 év előtti döntésemmel – gondoljon bele – minden magyar galériából kizártam magam, automatikusan. Tehát nekem semmi közvetítő, üzletember vagy galérista nem tudott eladni képet, mert nem kérhette el a személyazonossági igazolványát annak, aki venni akart. Nekem csak úgy jönnek a gyűjtők, hogy a honlapomon kikeresik a képeket, fölírják a számukat – bocsánat, mindent számozok, a képeimet – és hoznak egy számlistát, hogy ezt szeretnék megnézni. Becsöngetnek a műterembe, így adok el évtizedek óta. Egyébként most már tényleg az interneten keresztül, de csak otthonról.

A politika pedig egy nagyon fontos dolog és bizonyos fokig tényleg rendezi az életünket, de az egy más mező. Azon a szinten, ahogy ez zajlik csütörtök és péntek között, ez nem politika, ez fölösleges. Illetve nekem fölösleges ezzel foglalkozni, ezzel a szintjével.

Rangos Katalin

Mert maga túllép a „mai kocsmán?”

Váli Dezső

Nem tudom hova lépek, én a fürdőszobába lépek ki, hogyha szomjas vagyok. Erről… próbálom egy kicsit magasabbról nézni, és azon a szinten egészen mások a koordináták. Nem azon, hogy egy szobor most jó-e, vagy nem.

Rangos Katalin

Hoppá!! Azért mindent hallgat ezek szerint és minden eljut magához.

Váli Dezső

A Népszabadságot reggel, legalábbis a cikkek címeit végigolvasom. Persze, így nagyjából tudok mindenről, de…

Rangos Katalin

Meg tudja indokolni, hogy miért pont a Népszabadságot?

Váli Dezső

Meg tudom indokolni… mint a, hogy volt? (nevet) Mint egyszer régen egy idős asszonyt nagyon megjutalmaztak, mert a New York Herald Tribune-t 50 éve járatja, ő a legrégebben, és megkérdezték, hogy miért? Mert a macskatálba az a méret felel meg, a macska alá. Azért, mert 30 éve ez volt a legjobb újság, és tulajdonképpen azt hiszem, hogy még ma is az. És amit hazudik, azt át tudom kódolni, tehát az nem zavar, hogyha csúsztat, vagy hazudik. Az információkat megtudom belőle, és azért ilyen szinten a képben is akarok maradni? Fene tudja. Igen.

Rangos Katalin

Maga, aki már blogot akkor is írt, amikor a blog még nem volt feltalálva, de a számítástechnikával, az informatikával a viszonya, nagyon korai viszonya volt. Nem internetről tájékozódik inkább?

Váli Dezső

Én csak írom, nem olvasom az internetet.

Rangos Katalin

Semmit?

Váli Dezső

Alig, ha valamire szükségem van. Nem, nem olvasom.

Rangos Katalin

Facebook-ot se használ?

Váli Dezső

Nem, nem, nem. Nem érdekel, hogy napi szinten mit csevegnek valamiről.

Rangos Katalin

Na de hát hiszen érdekli, hogy magát olvassák-e. Tudja, hogy hányan követik az interneten a saját blogját. Akkor miért nem megy fel a facebook-ra, akkor számít, hogy hányan vannak. Ott tartózkodnak azok, akik magát keresnék.

Váli Dezső

Nem tudom most hirtelen megindokolni.

Rangos Katalin

Mitől ódzkodik?

Váli Dezső

Nem, nincs időm, energiám, és tényleg nem érdekel a napi csevej. Nem.

Rangos Katalin

Nem kötelezi senki, hogy beszéljen bárkivel is.

Váli Dezső

Akkor meg minek menjek a facebook-ra?

Rangos Katalin

Azt, amit ír naponta, a blogját, amit naponta el tudok olvasni, és amivel tájékozódtam mielőtt idejött, azt szépen fölteszi erre a közösségi oldalra…

Váli Dezső

Én úgy tudom, hogy annek más a szférája, hogy az gyorsabb, rövidebb és felületesebb. Én így hallottam.

Rangos Katalin

Ez olyan, hogy ki milyet akar.

Váli Dezső

Passz.

Rangos Katalin

Gondolja végig. Csak azért, mert nekem az volt a benyomásom, de lehet, hogy én ezt rosszul gondolom, hogy igenis számít az önnek, hogy hányan látják, hányan tudják…

Váli Dezső

Az csak mezei hiúsági kérdés, kb. olyan szintű dolog, mint hogy egy kis csokoládé jólesik, vagy nem esik jól. Nem ez a cél, nem ez a fontos. Az a fontos, hogy én leírjam, amit csinálok, állatira élvezem. A világ egyik legjobb dolga szavakat cserélgetni egy mondatban, amíg abból jó mondat lesz. Nem, már messze ez érdekel. Az, hogy olvassák… nem fontos. Mivel a számokat szeretem, azért számon tartom, hogy napi 130-an olvasnak… mindegy. Az a fontos, hogy leírtam. És - bocsánat - hogy éjfél után két órakor már a Széchenyi Könyvtár szerverén is ott van, mert oda is be van kötve a honlapon, tehát megmarad.

Rangos Katalin

Az a végrendelet, amit olvastam, elég hátborzongató. Először azt hittem, hogy csak játék, aztán most már azt gondolom, hogy ezt komolyan gondolja.

Váli Dezső

Komolyan. Rendben van az életem, hagyatékom nincsen. Hagyatékom az, amit megcsináltam, és az meg szét van szórva. Famnak meg a lányomnak időnként mondom, hogy nézzenek körül a műteremben, vigyék el, ami kell, mert örökség nincsen más. Visznek is. Jó ízlésük van. A fiam 10 éves korában egy koromfekete képet, egy métereset, akkor még velünk élt persze, kiválasztott a szobájába. Komor és nehéz kép volt. Feleségem iszonyúan kapacitálta, hogy valami szebb, valami piros, nézd meg azt is… mondta, hogy neki ez tetszik. Pláne a szobája sötét volt, alig lehetett a képből valamit látni. A feleségem még utoljára: hiszen nem is látni tulajdonképpen. Azt mondta erre a kisfiú: „De én tudom, hogy mi van rajta.” És azóta is vele van. Nagyon jó képet választott. Speciel sötét.

Rangos Katalin

Mert a maga vére.

Váli Dezső

A tehetségétől függetlenül azért képzelje el, hogy a főiskolára felvételizett, másodjára sikerült, azért csendesen azt mondtam magamban, hogy ő ezt a szakmát 20 éve tanulja. Óhatatlanul. Két éves korában a műtermemben négykézláb mászkált, amikor én festettem. Rászoktattam, hogy legyen önálló, mert rá voltam kényszerülve. Önálló is lett, és ott játszott alattam. Szótlanul.

Rangos Katalin

Megállta, hogy ne tanítsa, tudatosan?

Váli Dezső

Nem, nem akart festő lenni. Erről nem volt szó. Nem is került szóba. Dehogy, nem, semmit nem tanítottam. Mindent látott. A kanalak úgy vannak elhelyezve a konyhában, ahogy mi a kanalakat elhelyezzük. A lábtörlő úgy van… lefotóztam a lábtörlőt, mert szép, azt tíz éves korában látta, azt a fotót. Hát ennyi.

Rangos Katalin

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt volt. Remélem, hogy a hallgatók is élvezték, én nagyon élveztem.

Váli Dezső festőművészt hallották.

Árva Brigittával és Burger Lajossal készítettük a műsort.

Viszonthallásra.