20104.1.18.            html-2014/lukacs-leiras.htm                                                          C.12609

A Szent Lukács-uszodában, reggelente

Egyszer már leírom. Hogy van ez a Szent Lukács uszodában, reggelente. Öt hosszonként váltva páros-hát és gyors; a tíz hossz neve: nagykör.
És ez így; nap mint nap, évre év:
01. hossz: ez nem számít, ez a víz alatt; faltól vissza a második kék csillag a fuldokláshatár, plusz-mínusz fél méter, sok éve
02. hossz: jóslás a mozdulatokból; hogy fog ma menni, melyik stílus... aztán a végén az első bukóforduló
03. még háton; lassúbb-keményre és kötött ritmusra át, egy másodpercre mozdulatlan - szünetekkel; ha sikerül
05. mindjárt jön a gyors, ez nálam a rangosabb
06. gyors kezd, öröm; figyelni a könyök kupolamozdulatára
13. itt egy sokéves műemlékgondolat: megérkeztem, itt vagyok
22. ez mindig a siralomvölgye-hossz s ezért műemlékduzzogás; rengeteget dolgoztam, és ez még a fele se
23. de legalább a felén túl, és nem önáltatás, tényleg ez lesz a könnyebb
25. bízni, hiszen már jócskán a harmadik nagykör
31. a negyedik kezd, győztem, innét ez csak levezetés
35. mindjárt az utolsó gyors-körök, már szabad a hazafelé-szárazkiflire gondolni
41. egy köztes hát-forduló, jelentéktelen
43. az 1200 megvolt, akkor még kettő bónusz; ezek eredetileg egy félreszámolás miatt, aztán tréfából megtartottam
44. az utolsó, ez viharos versenygyorsan, gyorsban, mert már a legfáradtabb... és megvolt a mai.
Három-három-kettő törzshajlítások a lépcsőkorlátba kapaszkodva. Aztán a séta a fák alatt a rétenát, a távoli Duna-part, napról napra. Fölöttem az ég.