2014.5.21.                html-2014/opp-1.htm             C.12840

MOME Fotográfia szak, diplomavédés

Opponensi vélemény Nyíri Julianna szakdolgozatához

A hallgató a környezetében talált csendélet-motivumokat választotta diplomamunka-fotói témájának.
Ebből adódott számára szakdolgozatának témája is; e műfaj története, elmélete.
Munkája első fejezete a csendélet-műfaj előzményei, születése, stb. a festészetben.
A második fejezet ugyanez a fotográfiában. Itt kiemelten foglalkozik a korai gondolkodási tántorgásokkal.
Mindez erősen zanzásítva talán két- háromezer oldalon összefoglalható lenne. A hallgató ezt öt oldalban írja le. Toldi estéje három mondatban. Első pillanatban nem így láttam, de ez mégis rendben van. Nem tankönyvnek szánta, ő a leírtakkal azt jelzi, ami mindent hónapok alatt megtanult és átgondolt.
A harmadik fejezet a fotográfia legfontosabb elvi kérdéseit boncolgatja. Izgalmas terület, erről majd később.
A negyedik fejezet a csendélettípusoké. Itt kezd a szöveg igazán fölizzani, személyessé válni, mert körbenéz, mi újság a kortársak körében. Csoportosít, értelmez, mindez rejtetten már önértelmezési kísérlet is.

Összefoglalva
Az iskola által jóváhagyott nagykosár témáját megfelelően földolgozta, és ami a fontos, elsősorban a fejében.

Csak egyetlen mezőhöz megjegyzés, amit élesen másként látok, mint ő. Vissza-visszatérő alapkérdése, hogy mi lehet a fotó üzenete egy csendéletben. Hogy számára két alaptípus létezik, a művésznek A./ vagy van, B./ vagy nincs tudatosan hozzárendelt mondanivalója munkájában. Ha koponyát tett bele, akkor bizonyára van.
A közvélekedés ellenére számomra mindez másként.
Szakmámból veszek példát. Ismerjük Derkovits Kenyérért c. festményét, most éppen kint, a Nemzeti Galériában. Felülnézet, halott munkás feje a macskakövön, mellette darab kenyér, vértócsa, csendőrcsizma, puskatus. Rögtön gondolunk az 1930-as véres csütörtök munkástüntetésére. És  hozzágondoljuk a többi nyomorúságos szegényember-sorsot. Nos, hogy mit akart mondani Derkovits Gyula, ugye, teljesen egyértelmű.
Hogy ő mit akart mondani, az csakugyan.
De mit mond a kép. Tessék tiszta szemmel nézni. Ez a mű elíziumi boldog életörömöt sugároz, egy tizenhat éves kislány tüllszoknyás álma. Ezt Derkovits meghallaná, azonnal öngyilkos lenne.
A témának sokszor semmi, semmi, semmi köze a tartalomhoz (lényeghez / mondanivalóhoz / üzenethez). Egy emelettel magasabbról nézve már érdektelen a művész szándéka. Ugyanis a művész sosem tudja, tett-e; valójában mit is tett bele a képbe.
Mégis minden műben ott az üzenet; a  legmélyén mind az élet értelmét keresi, életre és halálra tanít. Vagy ahogy én mondom, egy igazán jó mű egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét. 

A hallgató okfejtése színvonalából úgy vélem, ez a gondolat előbb-utóbb mostani álláspontja ellenére tőle sem lesz idegen. Ha mégis, az se baj. Egy művész ne legyen okos, arra semmi szüksége.

Váli Dezső
vali@deske.hu
deske.hu