2014.12.12. html-2014/rock-katalogus.htm C.14865
Rockenbauer Zoltán
Váli
Dezső kiállítása elé
REMETE
A NETEN
„Minden festmény,
grafika, fotó, plasztika, tervezőgrafika képe, nyomdai
felbontásban is, valamint opuszjegyzékeik. – kiállításdokumentáció. – napló
1958-tól. – napi napló (blog): VÁLINEWS.
– publikációk, minden könyv net-
változata. irodalom, kritikák. – filmek. – hangtár,
verstár. – magánmúzeum
(képtár).” Ez a [deske.hu] – Váli
Dezső honlapjának – tartalomjegyzéke.
Váli Dezső módszeresen,
rendkívüli precizitással dokumentálja életét
és életművét, és mindezt folytatólagosan a nyilvánosság elé is tárja a
világhálón.
Mi pedig a számítógép képernyőjén keresztül – mint valami varázsablakon
át – beleshetünk a mindennapjaiba, lapozgathatunk a festmények, rajzok
és fotográfiák között; ha akarjuk, valamennyi művének nyomdai minőségű
reprodukcióját vagy épp naplókönyveit birtokba vehetjük. Ám a teljes nyitottság
e gesztusával szemben Váli alkotásai, életvitele – éppen ellenkezőleg –
az aszkétikusan befelé forduló ember benyomását keltik. Napjait szigorú
beosztás szerint éli, témáit, motívumkincsét nagy lemondással megválasztott
puritánság jellemzi. Különös kettősség: introvertált és extrovertált
személyiség-
típus egy testben.
Fegyelem és lírai
metafizika. Az életmű jól szakaszolható nagy periódusokra,
de a lecsupaszított formákon minduntalan átsugárzik a szakrális elhivatottság.
A keresztutak absztrakt stációi motivikusan visszaköszönnek az elhagyott
zsidó temetők sírköveiben, majd a műterem magányos szentélyének dísztelen
berendezésében, a járdák repedéseinek véletlen rendjében. Nem a mítosz
uralkodik, hanem a megélt belső út, a szakadatlan törekvés a transzcendens
felé. A kisszekvenciás ismétlésekben meglévő istenkereső béke meditatív,
mint a rózsafüzér vagy a mantra. A vallásos párhuzam sosem direkt, ám vállalt
és nem eltagadott. A megélt hithez való ragaszkodás kiolvasható a naplókból,
kihallható az interjúkból, tetten érhető a címadásokban.
Repetíció,
dokumentáció – és szelekció. A motívumismétlések szakadatlan
áramában a tudatos rostálás tökéletesíti a rendet. Immáron több mint ezer
festmény esett áldozatul a szigorú önkontrollnak. Az elvetett olajképek újra-
hasznosítása a célszerűség jegyében történik, a megtagadott mű kiesik a katasz-
terekből, nem alkotás többé, feldarabolva, használati tárgyként szolgál tovább.
Mű és élet nem válik el Váli
Dezsőnél, csak együtt értelmezhető, együtt életmű.
A kiállítás ezt a totalitást igyekszik megragadni a maga sokféle dimenziójában.