Liberálisként ismert festő, de ha kell, megfeddi Esterházy Pétert. Nem tagja az MMA-nak, most mégis kiállít a Műcsarnokban. Kedves jobb- és baloldal: kiegyezhetünk Váli Dezsőben? 

Először is bocs a címért. Ha nem ezzel csábítalak ide, kedves politikafüggő netpolgár, hanem csak annyit mondok, hogy december 13-án Váli Dezső kiállítása nyílt meg a Műcsarnokban, nem biztos, hogy most itt vagy.

Holott éppenséggel annak is volna hírértéke. A jeles festőművész ugyanis nem tagja az intézményt fenntartó Magyar Művészeti Akadémiának, és a legkevésbé sem olyan irányzatot képvisel, amelynek tobzódásától oly sokan féltették az új vezetés alá kerülő Műcsarnokot. Mely kiállítóhely már a Fekete György-éra alatti első tárlatával rácáfolt a várakozásokra: magyar építészeti kiállításán nemigen tudtak fogást találni a kritikusok.

Váli Dezső

Fotó: MTI/Czimbal Gyula

Emberünk most a Képpraxisok című tárlaton három művész egyikeként kapott lehetőséget a megmutatkozásra; kiállításának kurátora Rockenbauer Zoltán. Ahogy az ismertetőben olvassuk: „A három kiállító, Hegedűs 2 László, Lévay Jenő és Váli Dezső egyéni utakon jár. Legyen fotójuk egy mű terve, talált tárgy – a közös pont a képi forrásokra való utalás, a fotó többcélú felhasználása és továbbgondolása. Ismerik, érzékelik, reflektálnak Baudrillard gondolatára, mely szerint »mindig a képek gyilkos hatalma, ami a valódit, a modellt fenyegeti«. Három párhuzamos, életre szóló kísérlet, amelynek örökké utakat kereső vonalai most a Műcsarnok terében egy időre összefutnak.”

A szimpla leliberálisozásért Váli Dezsőnek is kijár a bocsánatkérés. Merthogy ha máshonnan nem, a múlt heti HVG-ben megjelent interjújából ország-világ megtudhatta: ezt a címkét a legkevésbé sem holmi politikai értelemben kell alkalmazni rá: „Katolikus vagyok, élem a hitemet. Vallásosan biciklizek és vallásosan mosok fogat, bizonyára így is dolgozom. Lehetek akár liberális is, ha annak van katolikus változata. De nem ilyen partok mentén mérem a világot. Na, akkor ide ez a kényes kérdés: nem szimpatizálok a zsidósággal. És nincs is vele bajom. Ahogy a pékséggel, népséggel-katonasággal, Hansággal se. Semmiféle -ság, -séggel. Isten szintén nem ismeri a többes számot. Nincs kollektív felelősség.”

Bár Váli a közélet liberális, baloldali térfelén is otthon van, ha úgy adódik, nem átallja megfeddeni kedves barátját, Esterházy Pétert. Az Élet és Irodalomban 2001-ben írta az alábbiakat:

„Lejött velem egy interjú a Magyar Demokratában, a cikk eleje arról szól, hogy téged szoktalak megkérdezni, hova szabad és hova nem szabad írni, mert nem ismerem a lapokat. Hogy ugyebár nevemmel egy szélsőséges lapot legitimizálok stb. A riporter megjegyezte, Jelenits kétszer is nyilatkozott ide. Mondom, bocs, akkor közölhető, Jelenits üti Esterházyt. A cikk megjelent. Baloldali barátaim rettenetesen letoltak. Kételkedésem megmaradt. Fölhívtam utólag Jelenits atyát: igen, vállalom – mondta. Ha kérdeznek, és elmondhatom, amit akarok, akkor megyek, oda is. (…)

Aláírásotok a francia főembernek írt nyílt levélen, hogy örülsz, hogy menedékjogot adtak a zámolyi cigányoknak. Ovisok árulkodnak a homokozóban. A cigányügy Európában évszázados gond, az együttélés mindkét fél számára tartós fegyelmet, szeretetet és kompromisszumkészséget kíván. Ez az eset senkinek nem volt jó, a cigányokat is megosztja, hamis illúziók, ez az út semmire nem megoldás. (…)

Húsvéti cikked az ÉS-ben. Nem szeretem, ahogy diznilendben forogva nézel körül a Szent Péter téren. Ez a rágógumizós hangvétel jópofi, de kissé elharapódzott nálad. Szentmisén vettél részt. Naplójegyzetnek elmenne, mert őszinte, ha neked ez a mise ennyi volt. De itt közéleti véleményformáló szerepben vagy.”

A közéletről neki is van véleménye. Egyik legfrissebb blogbejegyzésében olvassuk:

„Örömteli, amiben a kormány fárad, a bőséges ellenszéllel szemben. Hogy vasárnap a nagyboltok, a kószálóboltok zárva. Keresztény gondolkodás. Az ellenérvekkel ellentétben nem a közszolgálókról van itt szó, hiszen akkor be kéne zárni a vasutat meg a kórtermeket is. Hanem a közgondolodásról, hogy visszaálljon a nap szakralitása vagy legalább a valami más jellege. Legalább az ellazulásé. Na, anyukám, micsinájunk ma délelőtt.”

"kertépítés alattunk"

Fotó: Váli Dezső

De ha arról van szó, egyetértéssel idézi Janáky István előadását a – jobboldali körökben uralkodó – „makoveczizmus” ellen:

„...»Árkádiában« [kiemelés: v.d] építésznek indult díszlettervezők, úgynevezett szervesek ütötték fel a tanyájukat és munkálkodnak egyre erőszakosabban és egyre kártékonyabban...                        

...Nem űznek-e csúfot az építészet eredendő, ősi komolyságából, az architektúra sajátságos, filozofikus némaságából? Nem változtatják-e a beszédes hangtalanságot afféle efemer, trendi locsogássá?

A nevezett díszletmesterek stílusa az Árkádiában idegen expresszionizmusból, a zaklatott steineri formavilágból, a wagneri dölyfös hitregék képeiből és más, innen-onnan, például az ügyben vétlen Frank Lloyd Wright-tól és Gauditól, az ártatlan jugendstilből, a mit sem sejtő Scharoun-tól, meg a jó ég tudja még hány felől összeszedett alakzatok zűrzavaros elegye. Valahogy Kós Károly híre is eljutott hozzájuk, nekik pedig volt merszük a nevét hamis zászlójukra tűzni. Formaviláguk inkább például a Nibelung énekekhez, a walkürök lovaglásához, Wotan jeleneteihez, és hát főképpen a mindenféle felturbózott hősregéket megjelenítő képregény-ipar, a fantasy termékeihez, ilyesmikhez passzolhatna háttérként. A fantasyk az ős- és hőstörténeteket, a mítoszokat és regéket is a szórakoztató magazinok szintjén használják fel.”

Ezek a bejegyzések az egyik legegyedibb fórumon, a deske.hu nevű, az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában álló honlapon jelennek meg évek óta. Váli Dezső itt gyűjti össze mindazokat a festményeket, szövegeket, életrajzi adatokat, amelyeket meg akar osztani a világgal, és át akar örökíteni az utókorra. És amilyen aprólékossággal jegyzi fel élete minden fontos vagy éppen hétköznapi eseményét, annyira nagyvonalú, amikor művészi örökségéről van szó. Másfél évtizede megfogalmazott végrendelete ugyanis így szól:

„Én, alulírott Váli Dezső, ép elmével, világos tudattal és szabad elhatározásomból úgy rendelkezem, hogy halálom esetén nem kell csinálni semmit. Képeim szétszórva. Neten és CD-n minden munkám megnézhető. Minden jó helyen van ott, ahol van.”

A festőre mindenki másnál jobban jellemző a napirendje, melyet – apró változtatásokkal – 1985 óta követ:

„05:23   vekker
              fél liter Lipton-tea három háztartási keksszel
05:40 – 06:40 ima, másodnaponként mise is,
              kocogás uszodáig, 1200 méter
              közben rózsafüzér a keresztgyerekekért
07:05   Lukács uszoda 1990-óta, 1200 méter
            08:40 reggeli: müzli lekvárral
             (Kata, gondolom, váltogatja),
             Népszabadság, e-mailek,
             blog: VÁLINEWS, 2000-től
10:30   kb. festés
13:25   ételhordóval diákmenzára, 40 éve
14:00   telefon ki, pizsama, alvás, 40 éve
16:30   csipketea, honlap, és egyebek / tévé vagy 20 éve nem,
               ezt az újat bekapcsolni se tudom
18:40   vekker, közös Mária-ima 2002-óta,
               vacsora útközben a hűtőszekrénytől a műteremig
21:40   szájzuhany, ágyban két Zelk-vers
22:00   villanyoltás / bizony gyakran 22:15”

Hajnali imaszándék-listája pedig a következő:

kata

KERESZTGYEREK
dénes
gábor
steph
nóra

CSALÁD
erzsébet
misiék
mucuék
zsófiék
mikiék
unokák

KLERIKUS
ferencesek
két vénember
cirill
fioretti

KÜLSŐSÖK ÉS ELKÓBOROLTAK
gábor
éva

FELADAT
orbán és csapata”

Elmélyült lelkületű katolikusként közösségével évek óta szentségimádást tartanak valamelyik tag lakásán. Ám mivel egyiküknek ezzel, az egyházjogilag vitatható megoldással lelkiismereti gondja támadt, Váli 2013-ban levelet írt Erdő Péter bíborosnak, melyben személyre szóló engedélyt kért arra, hogy imaközösségi estjeiken lakáson szentségimádást tarthassanak. Mivel, mint írta, közel egy évig választ nem kapott, fogta magát, idén januárban Ferenc pápához fordult kérelmével:

„Kedves és kedvelt Ferenc pápánk! Erdő Péter megyéspüspököm a mellékelt kérvényemre majd’ egy éve nem válaszol. Úgyhogy ezt a privilégiumot Öntől szeretném megkapni, kedves Atya. Ugyanazért dolgozunk, amiért Ön. Még annyit hozzá, örülünk, hogy Ön van.”

Nyilván nem mindenben kell egyetérteni a művésszel. Lelkiismeretessége, igényessége, becsületessége, önazonossága, hitelessége, törekvése az elfogulatlanságra, méltányossága, párbeszédkészsége azonban főhajtást érdemel. Azt is mondhatnám, az ő személyisége lehetne a közös nevező mindenféle politikai -ság és -ség között – amiknek létezésével persze a maga részéről nem tud mit kezdeni –; megkérdem hát a kedves jobb- és baloldalt, nem megfeledkezve liberális barátainkról: kiegyezhetünk Váli Dezsőben, úgy is mint gól nélküli, megérdemelt döntetlenben?

És akkor még csak a nyilatkozatairól beszéltünk. Képei most élőben ott vannak a Műcsarnokban. Meg lehet nézni őket: többet mondanak a szavainál is.

köv. napon frissítés a VÁLASZ.HU honlapon:

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye jelezte, hogy idén július 1-jén írásban válaszoltak Váli Dezső kérelmére, jelezve: a magánházaknál tartott szentségimádásnak az egyházban nincs hagyománya, ezért kérik, valamelyik templom éjszakai szentségimádáshoz csatlakozzanak.

 [Pontosítok, VD., ezt írták: "Főegyházmegyénkben nincsen hagyománya" (különbség!)]