2014.12.24..                html-2014/zsofinak-level-2014.htm                 C.14890
 

Karácsony, 2014.

Ami te, Zsófikám, nem nagyon hallhatsz,
amiket én azóta mesélek rólad, hogy már messzibbre élsz;
ahogy dicsekszem veled elsősorban magamnak, de másoknak is.
Teljes ember lettél.
Sorsod nehéz fordulataiban is előre és fölfelé tudtál nézni, megrendítő fokon.
A titkos imáid.
Azt szoktam rólad mondani, ha kérdeznek, hogy győztél.

Elképedve hallgatják, hogy egy éjszakai telefonra volt férjed kocsiját vontatod a sztrádán, pedig az neked egy nehéz feladat. Hogy bolond bátyja kisgyerekét őrzöd a Duna túlpartján, hogy anyukája el tudjon menni otthonról. Az egész csoda Hanga-történet, amikor mindenki fölfigyelt rád. Amit csak én tudok, hogy ablakot vágtál a stúdióba, a csirkék ötlete, a tanításod,  a kerítésépítésed, a kerted, halas - és haltalan tavad, az előtető ötlete. A sziklakertecske. Hogy a kutyakozmetikát is megtanultad. A szép rózsaszín ornamentikák a kád aljára festve, eltakarandó a sérüléseket az esetleges Köjál elől. A gyönyörű magad építette konyhaasztalod. A folytonos lakásépítésed, ahogy minden megújul, okosodik sorra; ahogy jut rá időd. Egy mellékmondatodból kiderült, hogy a kapható használt tetőcserepek típusait mind ismered, mert az interneten végignézed; ahogy levezényelted sok tapinattal azt a házszigetelés-dolgot, pedig ott sok ember forgott. Törődésed tanítványaiddal, a valóban személyes és elképesztően tehetséges ajándék-ötleteid, a 70 kavics szülnapomra, ahogy a gyerekeid imádnak téged, ahogy elkormányzod őket; minden.

Az életszereteted, ami mindent legyőz.
Ahogy a bajokról is vigyorogva beszélsz.
És átlépsz rajtuk.

Lehet, hogy nem tudod:
nagyértékű ember vagy.

deske