Laky
Zoltán kérdezi Rockenbauer Zoltánt"Ledöfi a jó ízést"
[...]
- Három kortárs alkotó párhuzamos kiállítása látható a Műcsarnokban Képpraxisok címen, ön Váli Dezsőét rendezte.
- Ez három külön világ, amit mégis összeköt a fotó- és számítógép-használathoz való viszony. Váli esetében engem mint kurátort az a művészi magatartás érdekelt, amely egyedülálló itthon. Befelé forduló, metafizikus alkotó, aki már-már aszkétikus regula szerint él, ám mindezt azzal ellenpontozza, hogy az egész életét dokumentálja az interneten. Ez annyira fontos számára, hogy azokat a képeket, amelyeket nem talál sikerültnek, elpusztítja, kitörli az életműből. A fő művek mellett ezt a folyamatot is bemutatjuk.
-
A tárlat önmagában is cáfolja, hogy a Műcsarnokban csak MMA-tagok romantikus
műveiből rendezett szalonkiállítások lesznek.- Nem szívesen vagyok az igazgató fogadatlan prókátora, de tudom, hogy nincs ilyen szándéka. Nemrég André Goodfriend amerikai ügyvivő szegezte nekem a kérdést, hogy mért csak a múltba forduló, két világháború közötti művészetet támogatják Magyarországon. Egy francia tévéstáb pedig azért jött decemberben, hogy kiderítse, a Műcsarnok miért csak "hagyományos festményeket" akar kiállítani. Nagyon meglepődtek, amikor körbevezettem őket: itt látvány- és hanginstallációk éppúgy vannak, mint táblaképek. Prekoncepciók ütköztetése helyett jó lenne egy kis nyugalom. Nem vagyok optimista, mert jobbról is, balról is fontosabb a politikai balhé, mint az, hogy milyen tárlatok születnek. Bár, végül is, ez száz éve sem volt másként náunk.