2015.10            html-2015/hidvegi-cikk-2015.htm            C.15453

Magyar Művészet 2015/3

Hidvégi Máté
24N. Töredékek Rákóczy Gizella művészetéről

 

"First thought, best thought!": ezt a mondást - buddhista tanításként - még Allen Ginsberg írta egy könyvembe Budapesten, és most nem csak azért említem, mert a Műcsarnokban rendezett Képzőművészet, Nemzeti Szalon 2015 kiállítással egy időben volt látható a Nemzeti Galéria Qi Baishi (Csi Paj-si) kiállítása, amely a buddhizmus természetfelfogását adta át az elképzelhető legmagasabb szellemi és esztétikai fokon azoknak, akik megnézték. Azután ugyanis, hogy Mezei Gábor felkért, írjak a Nemzeti Szalonról, első gondolatként jutott eszembe Rákóczy Gizella neve, bár személyesen soha nem találkoztunk. Mindjárt utána Váli Dezsőre gondoltam, akihez már harminc éve tartó barátság fűz, és akinek rajzait Vajda Lajos és Barcsay Jenő grafikáival, festményeit Bálint Endre képeivel tartom egyenértékűeknek. Ráadásul a 2015-ös Nemzeti Szalon kurátora, N. Mészáros Júlia két Váli-festményt is beválasztott a kiállításon szerepltetett anyagba.

Rend van: pár hete küldte ezt az e-mailt Váli Dezső, és tudakolta, élek-e. A kérdésre kérdés (what is life?) ment válaszul, erre D. elküldte Szüts Miklós egyik megnyitó beszédét: "rend van" - ezzel zárult a szöveg, amely Váli életének képzeletbeli utolsó órájáról szólt. Később a Műcsarnokban Rákóczy Gizella 24N című alkotása előtt újra eszembe jutott ez a két Váli-szó, amely megelégedetten le tud zárni egy életet. Megpróbáltam nem gondolni semmire. R. G. a kiállítás megynyitását követően meghalt. Néztem a 24N-t, nem kívülállóként, de mindenféle elköteleződésektől mentesen - és egyszerre felsejlett az a rend, amelyről olvasatomban - elképzelt halála előtt - Váli beszélt. Nemcsak a látvány rendjéről és nemcsak a kompozícióról van szó, hanem egy olyan transzcendentális rendet éreztem, sőt tapasztaltam meg, aminek leírásához most csak keresgélem a szavakat. [...]

p 113-116