2015.01. 26 23:15 html-2015/m1-2015-01-26.htm C.14989
M1 Aranymetszés tévéműsor a műcsarnoki kiállításokról
riporternő, Váli Dezső
helyszín a műcsarnoki kiállítás 4. terme
...Lévay Jenőnél ugyanúgy, mint Váli Dezsőnél – befelé forduló művészt látunk, aki szinte monomániásan ragaszkodik témáihoz.
"DESKE" - bejátszás Váli
Miki filmjéből
VD.:
Van egy barátom, aki ötévenként rákérdez, hogy lehet, hogy egy műtermet festek 20 éve és egy kereszt soha nincsen a falon. Erre az a válaszom, hogy Pilinszky azt mondta, hogy szakrális művészet, az tautológia, vagyis szóismétlés. Az én fogalmaim szerint minden kép fölfelé mutat, ami valamit ér. Én úgy mondom, hogy egy villanás időre megmutatja Isten köpenye szegélyét.
(váltás, műcsarnoki helyszín)
Egy sogenannte alkotói válság, mikor nem tudtam hogy tudjak tovább lépni, elővettem egy ilyen fotót, lefestettem és evvel valamit nagyon megtaláltam.
Kérdező nő.
Mit?
VD.:
Egy olyan témát, illetve olyan formarendszert, amit aztán módomban volt kifejteni, vagy csinálni; mindaddig, amíg ezek a képek egyre rosszabbak nem lettek, és akkor abba kellett hagyni.
Kérdező nő.
Meg tudja fogalmazni, hogy mi az a formavilág, amit megtalált, amit az imént említett?
VD.:
Természetesen nem, mert én sem tudom. Szóval ez olyan, minthogy egy remekművet nem lehet megfogalmazni. Ez szavakkal nem leírható, ezt át lehet élni szerencsés pillanatban.
Kérdező nő:
Ugyanezt a formavilágot, amiről beszél a zsidó temetők témakör kapcsán, ugyanezt a formavilágot találtam meg a műtermi képeinél is.
VD.:
Kétségkívül a zsidó temetőknek van egy olyan rétege, ami nemcsak a zsidókat, és nemcsak a hívőket, mindenkit megérint. Ez eggyel több héja a hagymának. De a lényeg az nem ott van, hanem a lélek dolgai, a lélek érzései, vagy hogy mondjam…, amit kap az ember egy képből, és talán ő se tudja, hogy kap, de kap. Egy kép a világ legfontosabb dolgairól beszél, a szerelemről, a halálról, a szenvedésről, az életről, a halálról, és ehhez valamit hozzátesz egy igazán jó mű. Én így élem meg.