2014.12.12.                 html-2015/mucsarnok-interju-2014-12-12.htm              C.15058

Videointerjú Váli Dezsővel,
kiállítása alkalmából / 3,5 prec
2014.12.12.
helyszín: Műcsarnok
készítette: Philipp Helga

     /kijavított-szerkeszett szöveg/

A deske.hu-t egy szerencsés pillanatban találtam meg; két napig kerestem a kiállítás címét, és becsattant, hogy ez egy információ-mag, centrum; ma már egy közismert fogalom, és még a www-t se kell elé írni. Azon keresztül, ha valaki kívánja, teljességében megismerheti a munkáimat. Ezzel a deskével visszatért gyerekkori elnevezésem, mert édesapámat hívták annak idején így, és aztán édesanyám is így hívott engem, kisgyerekkoromban. Most, öregkoromra, visszadeskésedtem.

Úgy tartom, amit Pilinszky fogalmazott meg a legegyszerűbben, hogy a szakrális művészet az tautológia, szóismétlés, egy üres szóismétlés, mert minden mű fölfelé mutat. Akkor is, ha erre nem gondolunk. Petri György káromkodós versei is Istennel foglalkoznak. Az ember keresi a tisztát, a jót, a jobbat, az önmagánál többet, tisztábbat; ennek az egyik eszköze a kép.

Hogy ugyanazt a néhány motívumot használom már elég régóta, ez nekem egy nem fontos mesterségbeli eszköz, úgy dolgozom, mint ahogy a háziasszony odakészíti a zsírt, a marhahúst, a hagymát, a sót, miegyebet, és kitalálja ma mindebből mit fogunk főzni. Plusz-mínusz nulla az a pár fogalom, az a néhány használt forma, amit használok, az nem tartalmaz semmit, alig valamit. Halvány utalások kiolvashatóak, pédául hogy nem forradalomról beszélek, vagy szarvasvadászatról; de ezek a használt formáim nem sugallnak tartalmat. Képeim tartalma feltételezésem szerint a színekben jelenik meg, és majdnem mindegy, hogy ezek a színek milyen formákkal együtt jelennek meg. Ilyen értelemben – és ez a nagyszerű ebben a kiállításban – teljesen mindegy, hogy zsidótemető, nonfiguratív, vagy műterem. Formarendek vannak, amik megfoghatatlanul, leírhatatlanul, tehát meghatározhatatlanul a színek által mégis valamit nagyon kifejeznek. Ezért szoktam diákoknak mondani, hogy fordítsák fejjel lefelé a képet , úgy is nézzék meg, úgy is jónak kell lenni. Azt hiszem, ez az én jobb képemre is érvényes.