2015.11.07.            html-2015/nepszabadsag-csordas-vegleges.htm            C.15485

EGY OTTFELEJTETT LÉC REJTÉLYE

Csordás Lajos 
A HÉT MŰTERME

Na jó, azt mindenki tudja, hogy Váli Dezső évtizedek óta a műtermét festi. Ha kérdezik, miért, annyit mond: „Huszonnyolc éve nem jut eszembe más.” Esetleg azt: „Képet festek, nem műtermet.”

A Margit körút 64./b saroktornyában a műhelye, ahol él és dolgozik, száz éves. Előző lakója Diener-Dénes Rudolf festőművész, még előtte pedig Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum legendás igazgatója volt. Váli Dezső Diener özvegyétől vette át 1972-ben. „A minisztérium nagyon nem akarta kiutalni egy kezdő belsőépítésznek – jegyzi meg. - Megígértem, hogy jó festő leszek.”

Épp absztrakt periódusát élte, majd jöttek a zsidó temetők képei, melyekről kétezer hobbifotó is készült. „Csodálatos volt e csodálatos kultúrával találkozni. Csak három év után abba kellett hagynom, mert a képek egyre gyengültek. A felét ki is dobtam” - magyarázza.

És akkor kezébe keveredett egy fotója a műterméről. Ez indította el, amit azóta látunk. „A műterem csak téma, az első lépcsőfok. Melyen az emeletre kellene feljutni, a nézőnek a befogadásban. Egy jó mű villámvillanásnyi időre megmutatja Isten köpenyeszegélyét. Vagyis az élet legfontosabb dolgairól beszél. Segít élni, meghalni. Mindezt akár egy szék meg egy ablak ábrázolásával.”

Az igazi Váli-műterem sűrűbben belakott, mint a képeken látható. Része például egy soha nem ábrázolt íróasztal, két monitorral. Fölötte keménykalapos úr fényképe. „Georges Braque, csoportvezetőm. Álmodtam vele 1962-ben; konyhakéssel hátba szúrtam, féltékenységből” - mutatja be. Mi van itt még? Egy ágy, csőlábú. Megint ezen alszik, mióta a háztetőre szerelt mobil átjátszóantenna sugárzását leárnyékolták. Előtte bő évig a fia szobájában. És mert „kenyni muszáj”, maga gyártotta alufólia kalapban festett. Keringett is a neten erről felvétel. A falon látunk egy fotót apáca húgáról. A sarokban polcon festékek és beszámozott befőttes üvegek, szögekkel. Aztán a kazettás, nagy műteremablak. Ideköltözése után lesmirglizte az üvegeket: „Nem azért, hogy ne lássanak be, hanem hogy én ne lássak ki. Tavaly lebontották a szemközti minisztériumot, erre kicseréltem egy üveget az új látvány kedvéért. Pár napig bírtam, azt is letakartam.” Váli Dezső egy régi konyhaasztalon fest. Leginkább ronggyal. Guruló palettaasztala egy babakocsi és egy öreg favázas jégszekrény találkozásából született.

Festményein jóval kevesebb a tárgy: asztal, ágy sarka, képek a falon, olykor a kazettás ablak. Meg egy falnak támasztott léc. Egyszer levelet kapott az esztergomi pedagógiai főiskolás-lányoktól: „Mester, elemeztük egy képét; mindent értünk, de az mi? „Az egy geometrikus jellegű képalkotó elem” - válaszolta. Ez igaz a több képelemre is, beleértve a szignót. Az egyensúlyt szolgálják.
Eddig 1400 műteremképet festett. Felét felfűrészelte, a többi életműve fő vonulatát képezik. És bár azt mondja, nem ez a szoba az ihletőjük, annyit érzékel, hogy e sorozat által a Margit körúti műteremnek idővel, csendben valódi mítosza született.