2015.03.07.                html-2015/robi.htm            C.15148

búcsúzó levélváltásunk

Szia, Robi! Békepipa?

08:38 Katánál a fizika törvényei sajátosan módosulnak.

Telefon Pestről.

- Dolgoznék, de alig tudok írni. A fele törlődik, és ugrálnak a betűk.

A hajam csendben az égnek áll, ilyet még nem hallottam.

- Próbáld sorra:

- Nyiss egy másik fájlt, ott is ugrál-e.

- Indítsd újra a gépet. Ha úgy sem,

- próbálj dolgozni a winchesterben, vagy

- küldök egy informatikust.

Másnap én hívtam.

- Ó, az megoldódott. Zsófi kérdezte, nem hosszú ujjú pulóverben írok-e.

Ami hozzáér az érintőpadhoz.

A férfi logika.

d.
 

Szia, Deske. "Békepipa": meg vagyok békélve, lezártnak tekintem a barátságunkat. Nincs bennem harag irántad, csak folytathatatlannak tartom a kapcsolatunkat. Megszűnt az érdeklődés, ún. tisztázó beszélgetésnek pedig abszolút nem látom értelmét.

Sokat köszönhetek neked, szerettelek mint embert, művészt, most is nagyba nézlek sok minden miatt, de gyűlöletesnek tartom az érzéketlenségbe fajuló bigottságodat, és így nem lehet folytatni egy kapcsolatot, amely hosszú ideig az egyik legfontosabb volt az életemben. Nem előzmények nélkül való, hogy Charlie-ügyben (akárhogy finomítgatjuk)  a gyilkosoknak adtál igazat, de a szememben most túlmentél egy határon, és ezt nem tudom, nem is vagyok hajlandó megemészteni. A tányér levesen egy nagy köpés úszkál, nem kérek belőle.

R.

/búcsúzóul postán elküldtem neki az aznapi A/2015/11-es képet, megköszönte./