2015.03.. html-2015/valogatott-verseim-1.htm C.15096-15108
B. VÁLOGATÁSA VERSEIMBŐL
ma már nem versnek tekintem őket; füveskönyv 2016.08. vd.
63.12.3. C.00055
Tudod, nem hittem, hogy engem utolérhet a szerelem, azt hittem gyorsabb vagyok nála.
Ha hívnál, félbehagynám a detailkihúzást
akár nem törődnék többé a statikával
és éppen csak átcsúsznék belőle a vizsgán
a kedvedért akár lusta is lennék, és mindig rendetlenül hagynám a szobámat
de kedvedért leszoknék az önhittségről
és emberszeretetet is tanulnék
és még sok mindent.
63.12. fájl: c0057-1.htm C.00057
hivatkozással: I.ü. M 876 / 1896B / 76898 / ...revanche-al minden léptékű kutya élhet..."
Kedves Fülöp!
E sznob kutyáknak szánt csemege tán nem
fekszi meg a gyomrocskádat / Kis boci nem
volt a közelben /
Kérlek emésztésedben ne zavarjon meg,
hogy ezt az eledelt egyszer más a mesterem szájába
adtam, de nem élvén vele,
elkövette azt a csacsiságot, hogy
kölcsönadta nekem
különben is
virágot szabad lopni
egyszer.
Kezemet boldog harapásra nyújtom
Maradok tisztelettel / távol -
mert a házat őrizni kell /
Ugrándozz sokat, és ügyelj
a póráz másik végére, mert az
emberek csacsibbak a kiskutyáknál
hát nem látod?!
(Fülöp Cs. Zsófi foxija volt. 2006.6.)
C.00059
mért jössz ide minden este? (muszáj mindig rád gondolni)
nem tudok a munkaszékre figyelni rajzolás közben
minden pillanatomat megzavarod
minden örömöm eltűnik, és helyébe hiányod lép
pillanatig se hagysz nyugton
mért muszáj nekem mindent hozzád hasonlítani --
itt furulyáztál mellettem --
mondd, te tudsz nyugodtan aludni?
66.9 C.00093
estefelé mikor megül a rohanás
és lassan csönd lesz
ijedten kapaszkodom meg
az asztal szélébe kapaszkodom meg
őhelyette.
már nem is te hiányzol, hanem minden, ami él.
a világ élő felét vesztettem el benned.
meglepődöm, ha néha látlak,
hisz már tündérré rohadtál bennem.
ezt még egyszer megtorlom az emberiségen.
pedig a szeretőm hagyott csak el
kis, ócska, tudálékos, harcias szeretőm --
követte apró, okos vénusz-társai útját:
hallgatott a jobbik eszére.
* * *
ej, hagyjuk már ezt;
körül kéne nézni tán --
lassan mozdulok
még szólítgatlak magamban
66.12.25. fájl: html-2011/c-00105.htm C.00105
SZÁZÖTÖS LAP
Seneca megmutatta nekem a világban a nyugalmat
Strindberg a csendet és az egyedüllét lebegését
sok ősz emléke és Brueghel képe a természetet
és annak melankóliáját
lányok vágyása a gyönyörűség létét
a rock and roll az őrjöngés örömét
Bartók fanyar mosollyal a végtelent
Klee azt mondta, a világ nem más, mint tündéri hangulatok
látványa képzetemben
a németalföldiek megmutatták a kis emberek és apró dolgaik harmóniáját
Louis Armstrong, hogy minden más közömbös, amikor egy trombita szól
Zorba, a görög és Marina Vlady: - hogyan kell mosolyogni
az autóstop, a síelés, és - igen - a festés: végtelen szabadságomat
a sebesség megmutatta az igazi szenvedélyt
egy csöndes lány léte a csöndes vágyódás nyugalmát ismertette meg velem
éjjeli külvárosi séták egy fiúval - a mámort és meghatódást
és gondolataim, ötleteim úgy mutatják, alkalmas lennék
építőkockának a világ építésében -
de láttam háborúkat is
és Steinbeck megmutatta, nagyon jómódú vagyok és ez
egyáltalán nem természetes
környezetem: hogy valamennyire mindenki elrontja életét
magamba felejtkezéseim - a lineáris idő bizonytalanságát
sokfélét láttam: és fölmérve: nagyjából ott állok fejlődésben,
tudásban, ahol kell; -
mégsem értek semmit.
nem értem a dolgok jelentését és kapcsolatát
olykor meghökkentő közelségüket hozzám
használnak és használom őket
mi köze a mának a tegnaphoz
mi közöm van mindehhez
mi is vagyok én -
váli dezső 966.
68.02. fájl: c0152-1.htm C.00152
mindent értek, mindent tudok
fa vagyok és kő
tökéletes.
erős vagyok és győztes is,
úr, parancsolok, nektek is.
biztos, hogy mindig igazam van.
évekig hallottam beszélni őket:
szép a világ.
már elhiszem:
megy a munka.
68.6. C.00176
éjjel-hajnal még vakító, fáradt rajzlap fölött,
a derékszögek embertelen pompája
most én alul, zöld óriás fagyűrű, nyugágyban bóbiskolok.
megcsap régi nyarak zümmögése,
indulunk a partra
a strand
hegy
ég
idegen fénye
ahogyan nem értem őket
és általuk, egyszerre -- a bizonyosság meghökkenésével -- mindent
együtt és egyszerre nem értek.
fontos percek.
megáll a világ, nyugalom; minek mozdítsam a kezem?
egy macska néz a fűben.
vár
68.6. C.00178
Füveskönyv
-- Seneca fia vagy, lordom: stoa
-- ma délutáni dolgaid rendezendők
-- meleg van és fáradt vagy
-- fehér horizont, űr. Strindberg is megmondta
-- a teremtett világok melege: képek
-- fák csendje -- nyugalom
-- és főleg: festékszag
68.7.29. C.00182
valaha is vágytam; minden együtt
elmúltak már a régi bajok
előttem képeim, festékszag
és naponta mondom: műtermem.
reggel pici cipő ágyam előtt
mindig vártam ezt
minden, minden együtt -- mégis
régi cimborák
régi nyarak
régi zugok és szobák --
körülnézek
körülnézek: vadonat minden
illata nincsen még
idegen vagyok, túl nagy ez nekem
talán kicsit sok a zaj
kevesebb lehetne
68.8. C.00184
tulajdonképp rég vártam halálodat,
kis teásibrik,
hisz sok ideje - azóta - élsz együtt velem.
mégis, most, kicsit hirtelen
talán le kellett volna dobjalak
azután; -- igen.
az ember el is felejti lassan --
és téged sem lehet éppé tenni már.
nem lehet éppé tenni, tudom
de itt hagylak még, az asztalomon
69.03.16. fájl: c0201-1.htm C.00201
itt vagyok, nos, nem így akartam én
(alkat vagy akarat kérdése vajon?)
régen is kicsiny volt körülöttem - köröm, de páran megfértek
benne még
a város, a ház - ő - nagyon fontos volt nekem
valami rugó eltörhetett azóta
igaz, utam - célom felnőtt közben, s ma munkámmal egy vagyok
aktív percemben rendjén van ez
de néha megáll a gép és teljes a csend
fényvillanás: dermedt - üres porond, hiába hittem mást
bárcsak fáradt órám, ölbeejtett kezem zsibbadása, vagy épp e
géphiba eszmélésem gombolná ki köpenyem:
mások melege,
gondolnának rám és gondolnék rájuk
beszélnének velem, mert beszélnék én is –
nemcsak képeim által
69.04. fájl: c0203-3.htm C.00203
[Kata]
kezdem megérteni dolgomat.
nagyon óvatosan kell e tenyeremre szállt madárkát tartanom,
szél se fújja, el se törjön
mozoghasson kedvére
(s megtanítom röpülni)
69.4. C.00202
munkám eddigi önkénytelen célja volt a megjelenítés által
bizonyosságot tenni magam számára
nyugtalan életünkben szinte felismerhetetlenül megbúvó,
örökre vágyott,
időtlen,
mozdulatlan harmónia mellett.
egy nélkülem tárggyá dermedt szék,
egy nyugodt hegy s egy álló fa,
okos bicska az asztalomon,
s egy meg nem csendült kis pohár
-- de ami él is:
a lassú szél,
s egy csendes nyári délután --
69. fájl:c-fajlok-2/c02153-1.htm C.02153
1969 Kata levelek/11
69. ősz
Mártély
Reggel nem vagyok álmos és este nem
vagyok álmos és süt az őszi nap
meg minden.
Ösmerheted azt a szezon után elhagyott
balatoni partot, még zöld gyep, de
a sok kerítés pázsit és út
között már senki nem jár.
Néha motorberregés, a szél a fák között,
messziről kong egy ladik, ahogy rakodják.
A strand is üres, a hintáért nem verseng
már senki, a bóján halászmadár ül.
Kicsi a látóhatár, mintha szobában ülnél,
olyan sűrű a lomb. Nem messzire látni
csak. Néhány fa már a vízben áll.
Gyep meg homok, kupacba hordott
kerti székek üres szemetesládák, lakatolt
bódék. Beljebb a fák között (a parton ülök)
egy-két gémlábú nyaraló (tavasszal
sok itt a víz) a többit már takarja
a lomb.
A Holt-Tiszának ez az ága
száz méter széles lehet talán,
de csodássá varázsolja, hogy szemközt
a partot nem látni már: házmagas
lombfüggöny végig, mintha embernemjárta
vadon lenne. Egyszer behúzódtam árnyékuk
alá ladikkal, néhol a víz fölé jóval benyúlnak.
Olyan kanyart vett a víz, hogy igen hamar
eltűnik, mindkét oldalt.
Én nem teszek mást csak üldögélek
nyugágyban, olvasgatok, bámulgatok.
Minap egy halászmadárt figyeltem
ladikból. Parton állongott egy száraz
gallyon. Fölé eveztem jócskán, aztán
hagytam, hogy a szél közelébe - alá sodorjon.
Aztán nagy ívben vissza. Végül már
egész közel, és nem röpült el,
igaz, hogy csak a ceruzám mozgott
közelében. Egyebet meg még nem is
rajzoltam. Nem is kell. Elég nézni.
Akár a szobából. A vízre néz.
Van fürdőszobám is, meg előszobám
gardróbbal, erkély, mifene.
Megérdemlem a Magyar Népköztársaságtól
ezt a kényelmet. Pokoli jól esik
ez a teljes öneleresztés. Néha elkarikázok
a gáton
70.3.17.- 4.15 Zsennye, alkotóház C.00256
a fázó harangvirágok megkérték orkán herceget,
nyugodjon már kedvükért.
megteszem, szólt, s nem tudták,
hogyha megáll,
szétfoszlik az éjben.
71.12. fájl: c0385-2.htm C.00385
már föl sem írom, el se mondom, hogy veled álmodtam
de reggel még nyelvem alatt forgattam az éjjel ízét
- és persze bevallottam, hogy nagyon fontos vagy nekem
és orrod gyöngyözött az izzadságtól
a nők mindig hordanak fényképeket magukkal
gyerekkori fotóimat vetted elő
álmomban egy festővel éltél együtt
de néhány tartózkodóan többértelmű mondatod
boldoggá tett
még megszidtál, hogy nem törődöm eleget feleségemmel
mi a fene, lelkiismeretemmé váltál?!
szégyenkezve elrohantam virágot lopni
meg hogy beszéltél rólam valakivel
hát, - ennyi.
72.2. C.00396A
ma éjjel diplomaták között voltam
lámpák, autók, könnyed meghajlás
suhogó tiszti köpenyek, ahogy bevezettek
folyosók
valami sötéten kellett áthaladni
ami közben megindult alattunk
hadihajó volt, ágyúval, háborúba készült
szürke egyenruhák közt egyedül én voltam civil
valamit vártunk
aztán rohamautón falukon át
hideg félelem
a többiek énekeltek félelmükben
majd megint a fényes ház
csillárok, nők, büfé, könnyed meghajlás
pedig féltünk
a bejárathoz legközelebbi székre ültem a nagyteremben
csönd, mindenki előre figyelt, várt
és akkor leültél mellém
75. 6. C.00494
Távirat S. Nagy Katának, mert búsul itthon egy hónap Spanyol után
- Magyarország ennyi:
utak Pannóniában
Híd télen
ritkás tölgyerdő
Jónás imája
eszmélő századforduló
tihanyi öböl
esti fáradtság
meg néhány jó barát
Deske-
82.04. fájl: html/judit01.htm C.01087
(Robi féle meghúzott változat:)
ezek a rohadt költők
szenvedni is szakszerűbben tudnak.
kellenél nekem
kellenél nekem barátnak
kellenél festéknek
és tulajdonképpen ecsetnek is
(petróleumban ázhatnál délután)
82. tavasz C.00108/16
(Petri Gyurkának egy
szürke szoknya adatott -)
a kockás szoknyádról különösen sok gondolkoznivalóm van
bár azt se tudom, egyetlen, avagy többen vannak-e
és akkor nyilván cserélgeted.
-- mégis, gondolom, biztosan több lehet.
mindenkinek több van.
vegyük a problémakör egyetlen darabkáját:
a hosszát (hosszait) nagyon kedvelem. éppen jó (k).
valahogy befejeznek téged
egy darab zöld(?), kockás valóság
szelíd.
igen, így pontos.
este lerakod a székre, megsimítod.
egy festékfolt - ráhajolva kapirgálod
utána - begörbített, zárt ujjak - végigmustrálod körmeidet.
a látottakon elgondolkodol.
a szoknyát kiviszed a szennyesbe.
az új környezetben átfut rajta a szemed
mérlegeled: szereted-e még
vagy inkább otthonra jó csak már.
mikor már nem halogatható: kimosod.
majd a szekrényben széttolva két blúzt, helyet szorítasz neki
megint végigsimítod
minden nap történik valami
82. tavasz C.01087/19
én csak akkor tudok verset írni
amikor nagyon szomorú vagyok
de nem vagyok mindig szomorú
nagyon
most verset írok neked
hetedszer gépelem, már alig győzöm türelemmel
közben meg fázik a talpam a tornacipőben
valamint elfelejtettem reggelizni
fél tizenegy
mikor telefonálsz
* * *
rendezni azt, amit nem lehet
suttogva elmondani, pedig nem szabad
sáros ruhát naponta lekefélni
és óvni a fiúdat, tőlem is
1982.05. fájl: judit21.htm C.01087/21
lenézek a műteremből. az osztottpályás úttest
helyett végtelen zöld mező, lankák. távolból valaki
közeledik felém, magában.
égen földön senki más.
másnap kinézek megint. még mindig jön. lassan
öregszem, már sokat állok az ablaknál. közeledik.
várom.
82. tavasz C.01087/29
Miklós 10 percre lakik most tőlem, őt is kerültem.
Ha mégis találkoztunk, igyekeztem nem nyavalyogni
és nagyon szégyenkeztem, mert nemigen sikerült.
Egyéb gondolatom nem akadt. Naplót nem írtam.
Mondtam neki, ezért nem írok neked, azt mondja, mért nem írod meg ezt...
Nem tudom.
Persze, ha itt lennél.
Persze, ha itt lennél, ha bejönnél a fekete kapun át a kerten, be a szobába,
levennéd a zakódat vagy micsodát, az ablak felé fordulnál
és tennél két lépést az asztal felé,
rátennéd nyári ridikülödet és a füles bevásárlószatyrot is,
majd zárt lábbal előrehajolva lesimítva-lefogva szoknyád leülnél egyetlen - kissé poros - fotelünkbe.
Most a kép kissé zavarossá válik,
Zsófit szívesen odaképzelném, amint leszalad az emeletről,
nagy igyekezettel elvétve a fokokat,
én - mondjuk - nagymama lennék éppen tésztagyúrás közben,
lisztes tenyerem széles fekete kötényem oldalába törölném,
nehézkesen fölegyenesednék, megigazítva kontyomat,
szemüvegem föltolnám és széles mozdulattal ölelnélek át,
hát megjöttél Juditkám, csillagom! egy kis fánkot sütök, csak délutánra vártunk.
Aztán letelepednék a hokedlire és fáslis lábamat dörgölgetve érdeklődnék,
s hallgatnálak milyen az élet Pesten.
Mennyit dolgozol és mennyit kell rohannod és mi mindenre figyelned,
hja nem könnyű a fiataloknak manapság, akárki akármit is mond,
aztán megmutatnám konyhakertem új palántasorát,
merev derékkal lehajolva egy-egy csalánt kihuzigálva közben.
Heves mozdulatokkal segítenél.
82.8. C.01157
rohannak a napok
meleg van
iszonyú fáradt vagyok
kéne kölcsön kétezer forint
ebédet is kell vásárolni
született egy gyerekem
várok egy telefont
nem értek semmit
félek a jövőtől
82.8. C.01159A
szomorúságom: engedetlenség.
(magánéletem és munkám dolgai)
mégis, ha működni kezd - derengő eszmélés - hazaérkeztem.
e hiány igazán enyém
birtokom, vagyonom.
82.12. C.01177
ha azt mondom: utálok élni
ez engedetlenség
nyafogás
gyengeség
azt mondod rá:
szökj haza hadifogságból, szakadt bakancsban
gyógyulj meg méhoperáció után
készíts naponta meleg ebédet
mosogass el egy évben 365-ször
és aztán halj meg tisztességesen
83.3. C.01145
nem kis csata ez
próbálom az életet választani
nem a legyintőt-, az indítót
billegek bizonytalan valóságok között
az elmúlt évben sok mindent veszítettem el
(remélem nyertem is velük)
most a szobámat keresem, magamat, a dolgomat
bútorok közt botorkálva még Pilinszky a legvalóbb valóság
(rajta is át kell lépnem)
Istent nem tudom lefordítani a hétköznapokra
én, ha kiürítem magam, csak üres leszek
vagy tisztulnék is, csakugyan?
álldogálok a szoba közepén
tehetségnek indultam
a képek balkézről születnek
nincs mit mondani
várni kell
83.3. C.01199
lássunk tisztán, és válasszuk szét a dolgokat
itt van ez 83 kilós micsoda körülöttem
(rajta két kiló ruha)
ez teszi a dolgát
fölkel időben, meghozza a tejet
fölneveli gyerekeit
a kész képet beszállítja a Műcsarnokba
este fáradt
este mosakszik
körülbelül minden rendjén megy vele
másrészt itt vagyok én, tele tagadómondatokkal
felkiáltójelekkel
és véres kérdőjelekkel terhelten
riadtan és vicsorogva
83.7. fájl: c1234-2.htm C.01234 B
motorizált hadosztályommal nekiindultam, hogy egy tollpihét
letegyek az ajtaja elé.
2007.12.8. fájl: html-2006/ennyi-a-kulonbseg.htm C.09413
Szeretettel rám mosolyognak,
szeretettel hátba veregetnek,
és azt mondják: exhibicionista vagy.
Én bólintok, és visszamosolygok,
szeretem, ha foglalkoznak velem.
Hogy is van ez.
Amikor Petőfi.
Amikor Lator László elverseli,
hogy nyúl be egy ujjal a szeméremajkak közé.
Nem láttam mezítelenebbet,
mint Vojnich, Kazovszkij, vagy Vermeer munkái.
Jobb képeimből kiolvasható
egyik életrajzom.
Persze a válinewsra; a naplómra értik.
Holott nem csinálok mást,
mint - Sanyika nézi - ahogy apuka
hazatér a munkából.
Ahogy leteszi a kalapját, táskáját.
Ahogy megcsókolja feleségét.
Ahogyan elmeséli, mi volt a villamoson.
A kisfiú mindent megtanul.
Mellesleg kiválóan szórakozom.
Ötvenöt évig nem tudtam, milyen gazdag az élet. em.
Hogy nem Petőfi és Lator-színvonal?!
Na ja.
Ennyi a különbség.
2008.11. fájl: html-2008/2008-november-28.htm C.09814
2008. NOVEMBER 28.
mi van.
kiállítás megvolt
könyv kész
adatbázis kész
honlap kész
terméskövekből falazott kút fenekén üldögélek, naphosszat.
aránylag nincs is nagyon hideg,
bár a kövek nyirkos-nedvesek.
nem fölfelé-, lefelé nézdegélek.
az egyik kövön véset: kenyni jó. tornyai
2009.6.20. fájl: html-2009/megorgedtem.htm C.10042
2009. június 20. Szombat
MEGÖREGEDTEM
Áprilisban megöregedtem.
Bár ez nem biztos.
Nem ismerem, nem voltam még öreg.
Vagy lehet, már az voltam, csak nem vettem észre.
Vagy mindig az voltam.
Hanem most, hogy minden sokéves munkáim befejezése.
Hogy minden meg van csinálva.
Észrevettem, szívesebben ülők, mint állok.
Annál is jobb feküdni, feküdnék már délelőtt,
ha nem is vagyok álmos.
Igaz, ez ritkán fordul elő.
Mit mondana erre szent Romauld apát,
rendalapító,
aki meghalt 1027. június 19-én.
Pont a mi irányítószámunk.
Szóval fáradtan ébredek.
Bár lehet, ez senkit nem érdekel.
Ma van a 41. házassági évfordulónk.
Koccintani vettem két pacsnit a Retek utcai péknél.
De csak egy volt.
Elfeleztük.
Én kaptam a nagyobbat.
Szombat; délelőtt piacra megyünk.
Amit utálok.
És a biciklipumpám is elromlott.
Mi jön még.
M. néni infúzión.
Mért? Babits nem nyafogott?!
Néha?!
2011.04. fájl: html-2011/voltam.htm C. 10894
Mit is akarhatnék még.
Voltam tengeralattjáróban,
repülőgép-anyahajón,
az USA-Korea tárgyalótermében, Panmindzsonban,
a Word Trade Center tetején, kétszer is,
bálnavadász hajón,
Picasso műtermében,
Klee fiánál,
a II. ker. polgármesternél,
építettem egy 30 éve működő fregolit,
megépítettem egy életet.
vd.
2013.2.21. html-2013/vigilia-cikk.htm C.11795
A Vigília kérte 2013. májusi számába.
ÉLEM ÉS VALLOM
I.
Reggel vallásos vagyok. Imaidőm évtizedek óta 05:40 - 06:40.
Utána hívő.
Hívő módra biciklizem és hívő módon mosok fogat.
Másképpen ezáltal?
Igen.
Másképp is festek? Műterembelső-témát?
Igen.
II.
Mire való a művészet; egy kép, egy szobor?
Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét.
Megismétlem.
Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét.
Egy lengeöltözékű nőszemély ábrázolása is?
Igen.
Váli Dezső
2013.10.28. html-2013/ma-reggel-hazafele.htm C.12412
Ma reggel hazafelé
láttam egy kétcopfos öregasszonyt
bolond lehetett
két varjú károgott a Széna téren
megkívántam és vettem egy sajtos rudat
százhetven forintért
jaj mire való ez a világ
Uram irgalmazz
