2016.12.22.         html-2016/kepelemzes.htm             C.16236 - 246

Az A/2016/71 története.


Na, most reggel (tizedszer) befejeztem. A Műterem és túlvilág - A/2016/71 igaz története. [2016. dec. 9-22.]
A legnagyobb gubanc az volt, hogy a képet túl unalmasnak ítélve, a második változatnál lendületesen belemaszatoltam azt a fekete állványt, amit később hiába töröltem, nyomai koszfoltoknak megmaradtak. S avval kellett valamit kezdeni. Az ágy lilája, amit annyira szerettem, hogy egy időben főszereplőnek szántam; megmaradt, alkalmi mellékszereplőnek. Egy ilyen önálló melléktéma léte-nemléte mindig probléma. Gazdagít, de elveszi/elveheti a figyelmet a fő-mondanivalóról. Írásnál, legalábbis itt, nálam, ugyanez a konfliktushelyzet.
A baloldali fekete folt mérete többször változott. Hogy fönt most kifut, súlyosabb, de érdektelenebb, így kevesebb figyelmet vesz el. Ez jót tesz a képnek, egyszerűbb és valahogy az egész határozottan emelkedettebb látvány.

A baloldali kis fekete kocka és a fehér kerek folt mérethasonlósága a vége felé zavaróvá vált. Próbáltam a feketét elnyújtott téglalapnak, nevetnem kellett, olyan hiteltelen volt, azonnal töröltem. Aztán mára lett meg a megoldás.
A kép unalmassága/csöndessége - amit egyébként kedvelek -, fokának beállítása végig billegett; végig a szemem előtt lebegett.

Hogy az állvány és közvetlen környezete szinte azonos tónusú (=fekete-fehér reprón alig-alig látszana), ebbe a megoldásba gyakran belefutok, akaratlan. Téri zavart okoz, ha jó, akkor nagyon erős hatású. Mint ősszel láttuk a Hűvösvölgyben, az egész erdő élénksárga levelekkel. Fölötte-körötte foltokban az (ugyanolyan világos) kék ég. S ettől túlvilági, csoda-idegen terűvé válik az egész.

.