2016.04.26..            html-2016/masfel-ora.htm                        C.15837 - 838

Másfél óra

Ferencvárosi Pincegaléria, Nagy Géza (1968-) kiállítása.
Kettessel végig a Duna-parton a Boráros térig. Egy nemzetközi micsoda szerint a világ legszebb villamosútvonala. (Ha nyugdíjas leszek, egész nap ide-ode vele.) Tavaszi napfény. A Duna, sétahajók, szemközt a Vár, a Galéria kupolája alatt óriásfelirat: PICASSO. A Parlamentnél megkerüljük a Kossuth-szobrot, hátoldalán zokogó idézet kőbe vésve... bősz vihar... nagy zivatar... Ami a fiataloknál kb. ennyi: nincs wifi!

Utoljára 1985-ben, tehát 31 éve jártam ebben a pincében, Mikicával, valaki le is fényképezte. Akkor nyersszínű volt, most fehér a téglafal. Egyszer kértem ugyan ide egy kiállítást, de aztán valamiért visszamondtam.

Géza. Vele néhány évig együtt, nyári művésztelepeken - ott ismertem meg - ahová  maguk közé meghívtak öreg elefántnak, '96-ban először. Nagyon dolgoztak; én is, hétvégéken az udvarra kiteregetett munkákat korrigáltam, ők is az enyémet. Az első pilismaróti évben Géza modellje egy mélytányér volt az ebédlőasztal sarkán, reménytelen butaságnak tűnt, sokáig az is volt, gyenge változatok. És a végére ebből váratlanul néhány nagyon erős kép. Akkor ismertem meg kalandos punk-múltját is. Hogy szombat esténként lejártak a művházba, persze verekedni. Vasárnap reggel a Parament előtt ébredtem, fejemben egy szöges deszkával. Lassan polgári ember lett belőle, már nem lila hajjal. Metróépítkezésen dolgozott, keszonban. Dolgozott bátyjával együtt hosszabban Angliában is. Aztán fölvették a Főiskolára. Innét is egy anekdota. Angol nyelv államvizsga, a zsüriben tán a követségről, egy angol is. Géza feladata, ahogy emlékszem, valami étkezések körüli téma volt. Mondta, folyékonyan. Tanárnője komolyan bólogatott, nagyon jó, rendben. Az angol tenyerével takarva arcát, röhögött. Géza ugyanis tudott angolul. És londoni szlengben kétértelmű szavakat, iszonyú malacságokat kevert a szövegébe.

Azokban az években már együtt lehetett a NÉMO-csapat. Ezt is meg kéne egyszer írni, egy rajzkörből kinőtt nagyszerű baráti ön- és egymásképző csapat, amatőrök és igaziak együtt. Akiket tudok, hogy profi lett: Nádor Tibi, Fischer Balázs, Varga Paricia Minerva, Kohán Feri, Laár Balázs, Vásárhelyi Tímea, a fotós Szalontai Ábel, és a szobrász Mohácsi András, ők ketten - meg Nádor - rég egyetemi tanárok. Ennek a csapatnak a kemény magja műterem hiján később üres gyárépületekben bérelt hodálytermeket, most jó ideje a textilgyár FONÓ Sztregova-utcai helységeit. (Ott lesz most Vojnichnak tárlata.) Embertelen körülmények, fűtés ugyanis nincs. Télen gázpalac és alkalmasint alkohol. Paravánokból épített ő is magának munkakuckót. És dolgozik. Festő. Bácsi. Én még mindig a 20 év előtti srácnak látom.

Tehát a kiállítás. Címe: GÉZA SZERINT A VILÁG
A megnyitóra elfelejtettem elmenni, pedig be volt nekem írva. A programfüzetben Mohácsi kemény és szép szövege. ...Nagy képeit látva el kell döntenünk, vajon képesek vagyunk-e megélni magányunk. Ahogy néztem Géza csöndes képeit, ezek a gondolatok csakugyan továbbértelmezik a látottakat.

Nagyon jó anyag. Elbóklásztam benne.

A jegyszedőnő még utánam szól:
- Ott az asztalon, vigyen műsorfüzetet, nagyon izgalmas programjaink vannak.
- Köszönöm, nem vágyom izgalomra.

Egy dolog nagyon nem stimmel e csapat legjobbjaival, már régen nem a 'föld alatt' - pincében kéne mutatkozniuk. Kevés az ambíció? Elfelejtették, hogy közben felnőttek? Vagy nem vállalják azt a (rengeteg) többletmunkát, amivel ez létrehozható?



Hazafelé a Nagykörúton (egy lány meg) két kutya, erre mindig odakapom a szemem. A fal tövében középkorú férfi üldögél, ölében fájdalmas tábla: MUNKÁT VÁLLALOK


Itthon a jelekből is látom, hogy komolyan vette, Kata elindult már az Akadémiára, a Néprajzi Intézetbe, egy volt kollegáját ünneplik.
Még utána szólok, hogy megérkeztem, az ebédet hozom, és hogy te szeresd őket, ne azt várd, ők szeressenek téged.
Megköszönte.
 

 

Másfél órás program volt, tizenkettőtől fél kettőig, a délelőtti munka után.

A kiállítás: IX. Mester utca 5., pincehelység. Nyitva május 21-ig, kedd-szombat 10-18h.
Le Meux-i és brazíliai olvasóim sajnos nem tudják megnézni.