2016.01.17.                html-2016/venyige-2.htm                C.15628 

mail: Venyige Tibor - Váli Dezső

El se játszana a gondolattal, mi történne, ha leszállítana egy ilyen képet [műterem+ halálfejes lepke]? Odalenne az életműve? A hitelessége?

Biztos benne, hogy mást már sosem fog festeni, csak amit most? Legalább az egyik kérdésre válaszoljon... T.

A szakmában sincsenek terveim, nem foglalkozom a  jövővel. d.

Van egy megfejtésem. Az élő művésztől félnek, ugye, mert mi lesz, ha megőrül, bűnös lesz, vagy elkezd hanyatlani és rossz műveket kiadni a keze alól. Ezért csak a befejezett életmű kezd életre kelni a piacon. A halott művész piacképes. Eltemetted hát magad. Élőhalott lettél, ezzel megtörted az átkot.

Te vagy a falanszter Michelangeloja, és faragod a széklábakat, csak Te önként választottad ezt.

A műteremképek agytérképek. Finom szimbolikát alkalmazol, de annyira elvont, belső és személyes, hogy csak te tudod a megfejtést. Ha új képeden megjelenik egy sárga folt, és a vevő megkérdezi, mi az, biztos készségesen válaszolsz. Vagy készségesen hagyod, hogy találgasson, építse fel - jóváhagyásoddal - ő maga a kép üzenetét. Össze vagy kapcsolva a műveiddel, élőhalottak ők is. Zseniális. Ha egy apróságot még hozzáadsz, feltaláltad a Perpetuum Mobile-t. Ez a halhatatlanság. Jó úton haladsz, karbantartod magad, lépést tartasz a Világgal. Az évtizedekkel egyre javulnak az esélyeid, 100 éves kor fölött, a statisztikák szerint már elenyészően kevesen halnak meg, 200 évesen pedig - ha jól tudom - senki.

És - ha tovább mehetek még a fekete humorommal - a terpentingőz és a kadmium jól tartósítanak :)

Akkor, ha Te már nem, válaszolok én a saját kérdésemre. Igen, ártana Neked, ha mást festenél. Legalábbis, ha a fentiekben kicsit is igazam van.

Nem irigyellek, de bevallom, elfogadnám az életedet. Vagy még inkább valami hasonló sémájú, de eltérőt.

Mai kérdésem, hogy festettél már azóta csak úgy magadnak nagyon mást? T.

Mosolygok, mindegyiket nagyon nagamnak festem

ha ilyet kérdez, valamit nagyon nem ért J) d.