2016. 07-10. html-2016/versnaplo2.htm C.15998 - 16015 / a printelés óta változott
FÜVESKÖNYV
saját válogatás
(a fehér hátterű kézírások illusztrációoldalaknak szánva)
1949. kb. C.00000/1
[első]
Részeg Miska odakünn
A kocsmából hazagyün
Nekidől az egyik fának
Mások közben elsétálnak
Párja várja
Várva várja
Mintha látná mozogni
Utca végén ordítni
1962.08. C. 00032
[Pécs]
kielemeztem egy éjjeli kisváros (Pécs) különös-megkapó éjjeli hangulatát.
Csontváry Éjszakai kocsizás, hozzáképzelve a Tengerparti sétalovaglás merev figuráit + Gelléri A. E. novellái + mozdulatlanság, csend + egy rosszul kivilágított éjszakai vonatbelső álmos képe. Lenyűgöző atmoszférája volt (kicsit talán szürreális).
Gelléri A. E. nagy művész lehet, mert novellái
hangulatának eszenciája automatikusan eszembe jutott egy újonnan látott városkép
láttán. A tartalmakra nem is emlékszem, nem is kell.
1962 - 2016. C.00044
[folytatásos]
62. 06. SEMMI kedvem együtt élni egy olyan rosszkedélyű
emberrel, mint én.
63 .11.
de azért egy emberrel
se cserélnél a 300 millióból!
65. 10.
hatványozottan igaz.
ha ez így folytatódik!
67. 03.
Így! lassan megértem a
Lényeget, evvel megszokom magam,
s így a dolog alkalmankénti elintézése
rutinmunka már
68. 11.
meg kell szokni, hát
meg lehet szokni
70. 02.
bízom bennem, hát
minden rendben van
77. 12.
megszokhatatlan, de ‒
munkaállapot
92. 08.
csendesedem
16. 07.
rend
1964. 01. 26. éjjel C.00058
[muszáj mindig
rád gondolni]
muszáj mindig rád gondolni -
Most kezdtem a művészettörténetet
tanulni ‒, már 1/2 11 van, és holnap
reggel kollokválok.
Hogy mit csináltam eddig?
Az egész nap elment avval,
hogy nem
voltál itt.
Így másra nem jutott időm.
Most már érted?!
Most hagyj tanulni.
1964. 01. C.00059
[a szerelmes versekből]
Érzelmeimet egy giccsfestmény, egy puskagolyó
repülés közben
és egy befalazott svábbogár tudná neked elmagyarázni.
Lieber Gott, mennyi fegyelmezetlenség egyrakáson,
hónapszámra!
1964. 04. C.00062
[hát nem érted?]
hát nem érted, hogy a szobámat és az életemet is átrendezném kedvedért?!
1966. 09. C.00093
[estefelé]
estefelé mikor megül a rohanás
és lassan csönd lesz
ijedten kapaszkodom meg
az asztal szélébe kapaszkodom meg
őhelyette.
már nem is te hiányzol, hanem minden, ami él.
a világ élő felét vesztettem el benned.
meglepődöm, ha néha látlak,
hisz már tündérré rohadtál bennem.
ezt még egyszer megtorlom az emberiségen.
pedig a szeretőm hagyott csak el
kis, ócska, tudálékos, harcias szeretőm
‒
követte apró, okos vénusz-társai útját:
hallgatott a jobbik eszére.
* * *
ej, hagyjuk már ezt;
körül kéne nézni tán
‒
lassan mozdulok
még szólítgatlak magamban
1966. 12. 25. C.00105
[százötös lap]
Seneca megmutatta nekem a világban
a nyugalmat
Strindberg a
csendet és az egyedüllét lebegését
sok ősz emléke
és Brueghel képe a természetet
és annak
melankóliáját
lányok vágyása
a gyönyörűség létét
a rock and
roll az őrjöngés örömét
Bartók fanyar
mosollyal a végtelent
Klee azt
mondta, a világ nem más, mint tündéri hangulatok
látványa
képzetemben
a
németalföldiek megmutatták a kis emberek
és apró dolgaik harmóniáját
Louis
Armstrong, hogy minden más közömbös,
amikor egy trombita szól
Zorba, a görög
és Marina Vlady: hogyan kell mosolyogni
az autóstop, a
síelés, és - igen - a festés:
végtelen szabadságomat
a sebesség
megmutatta az igazi szenvedélyt
egy csöndes
lány léte
a csöndes vágyódás nyugalmát ismertette meg velem
éjjeli
külvárosi séták egy fiúval - a mámort és meghatódást
és
gondolataim, ötleteim úgy mutatják, alkalmas lennék
építőkockának
a világ építésében -
de láttam
háborúkat is
és Steinbeck
megmutatta, nagyon jómódú vagyok és ez
egyáltalán nem
természetes
környezetem:
hogy valamennyire mindenki elrontja életét
magamba felejtkezéseim - a lineáris idő bizonytalanságát
sokfélét
láttam: és fölmérve: nagyjából ott állok fejlődésben,
tudásban, ahol
kell; -
mégsem értek
semmit.
nem értem a
dolgok jelentését és kapcsolatát
olykor
meghökkentő közelségüket hozzám
használnak és
használom őket
mi köze a
mának a tegnaphoz
mi közöm van
mindehhez
mi is vagyok
én -
1968. 05. C.11721
[arra ébredtem]
arra ébredtem
hogy mozognak a levelek
arra ébredtem hogy ketten vagyunk
hogy sütnek a napok ‒
1969. 11. C.00244
[álmomban megint]
hát itt voltál megint?
zavarsz ám, cimbora
mért jössz hozzám
most kezdjek el inni?
más már a rend
nem szabad és nem szabad ‒
úristen, micsoda évek voltak!
héjj, kispajtás
emlékszel-e még?
s most itt vagy.
te egyetlen halottam
te éjszakai énem
valahai szellemi társam
jajj, te leány!
*
már megtanultam egymagam élni
a kormányosi hídon senki nem áll
1970. 03-04. Zsennye, alkotóház C.00256
[levelek Katának]
bélést fércel a kis béres
nem kell neki köröm-pörkölt
ő vagyont örökölt
ilyen öröm régen volt a családban
*
‒ mit parancsolsz édes gazdám?
‒ kérem, írja alá a Potsdami Szerződést!
*
vajon hibásan artikuláltam?
‒ tűnődött a
daloló fülemüle
midőn a foltos tehén váratlan
gyengéden az oldalához simult
*
a fázó harangvirágok megkérték orkán herceget,
nyugodjon már kedvükért.
megteszem, szólt, s nem tudták,
hogyha megáll,
szétfoszlik az éjben.
1973. 04. C.00441
[majd egyszer]
majd egyszer viszlek, elviszlek szénásszekéren
én hajtom a lovakat
száz év múlva, az égben ‒
1977. 09. C.00641
[álmodtam, hogy szeretsz]
megint álmodtam
álmodtam, hogy szeretsz
egyszerű dolog.
mosolyogtál
s újra mellém ültél, ennyi az egész
panaszkodtam rád, értetted.
bementünk egy trafikba
tanácsot is adtál
én mégis a kapuba beszaladó kisegeret választottam.
ezt is megértetted.
a nappalok komolytalanok.
1978. 01.
C.00662
[kiállításkatalógusba]
...festeni: maszturbáció
a kép nem kell
fölösleges vagyok,
napi munka átlépni
másnap:
mért, a cigarettaipar hasznosabb?
és
"Babilóniában különösen nagy becsben állt
a dísznövénykertészet"
harmadnap:
mégis, tudom, emlékszem.
egy-egy fölizzó öröm Rothko vagy Vermeer reprodukcióit
látva, már kisfiúkoromban is.
tanítanak és vezetnek.
megfogható valóság.
és nemcsak én.
1979. 07. C.00841
[műcsarnoki katalógusba]
a jelenségek mintha csak arra lennének jók,
hogy sebzett töredék-voltukat jelezzék.
valami szerkezeti hiba folytán számomra soha
nem állnak össze megnyugtató tömeggé, folyamattá,
vagy netán EGÉSSZÉ.
a sok még csak nem is ismétli az EGY-et.
az EGY nekem inkább hasonlít a várt végtelenre,
az EGÉSZ-re, még hiányosságában is,
és inkább meg is értem önmagam benne.
/ezért nem élem az idő linearitását./
ezért tudok mindent csak az EGY-en keresztül megélni.
a tárgyak jönnek és mennek.
nem fogadom el békéjüket.
nem felejtek el integetni utánuk.
1980. 11. C.00960
[negatív szerelem]
sok, sok ez a negatív szerelem
ez az iránytalan vágy
edénytelen hiány
bólogató semmi
1982. 03. C. 01086
[egészen levetkőztél]
egészen levetkőztél nekem
úgyhogy megláttam arcodat
1982. tavasz C.01087/2
[ezt a csipeszt]
ezt a csipeszt
tőled kaptam
ezt a könyvet tőled kaptam
ezt a mosolyt tőled kaptam
szeretnék egyszer tőled egy szárnyas csavart is
(körülbelül hatmilliméteresre gondolok)
1982. tavasz
C.01087/5
[szerelem]
szerelem.
beteljesülve
70 grammos irodapapíron
két példányban.
1982. tavasz C.01087/6
[szép vagy]
nagyon szép vagy.
vagy én vagyok ennyire szép?
1982. tavasz C.01087/10
[anyám virágmintás foteljében]
anyám virágmintás foteljében meghalt egy bácsi.
épp meccset nézett a tévében.
20 éve ennek.
egyik legpontosabb emlékem pillanat-fejvesztettségem
elektrokardiogram rajzáról.
kapkodó gondolatok
és egy fél óra múlva újra bútort tervezek.
reménynek ennyi
1982. tavasz C.01087/11
[hova a francba]
hova a francba raktad megint a zoknimat
‒ biztos, hogy ezt mondanám tíz év múlva?
nem fogjuk megtudni
1982. tavasz C.01087/12
[egy középkorú férfi]
egy középkorú férfi a hivatal
folyosóján zavart mosollyal
kiemeli az újszülött
fölragasztott fényképeit
zakója belső zsebéből, és nyújtja ‒
szégyenkezése jogos.
e pillanatban épp egy elefánt
boka fölötti inát kellett volna
átmetszenie, nem tévedő
villámmozdulattal
épp e pillanatban kellett volna a
gőzmozdonyt és az inzulint
elgondolnia és az Eiffel tornyot
fölépítenie.
e fényképet mutató férfi
nevetséges, szánalmas és hatalmas
zavart mozdulattal kotorászom
jeleidet.
1982. tavasz C.01087/13
[átkozott lány]
amíg itten írok
legalább nem rád gondolok-figyelek
átkozott lány (lény)
hanem némely kötőszavak esetleges elhagyhatóságára
1982. tavasz
C.01087/17
[sokat tűnődöm]
sokat tűnődöm
rajta
téged is mérgeznélek?
helyesbítek, ez így nem igaz ‒:
szükségszerűen mi is elrontanánk?
egyedül egy üres teremben
egyetlen széken, középen.
körben homályos poros szőnyegek
és zöld csíkos burák: vészkijárat.
1982.
tavasz C.01087/24
[Nagymaros, halottam]
Van nekem egy második halottam is (szintén él):
Nagymaros (1969-1980).
Az útvonal a mindenkori vízállástól függött.
Séta a reggeli mise után a parti kövek között,
fázva, mindig lehajtott fejjel.
Sok régi kék szikvizesüveg-cserepet találtam így.
(Múlt héten dobtam ki az utolsót.)
A vízparti kavicsmező.
Tudtam, utoljára vagyok itt.
Ahogy a februári nap fölkel a szemközti hegygerinc
kopasz fái között.
Vagy a novemberi.
A nyárfasor, utam vége.
A ködös túlpart.
Hajókürt (közben angol nyelvtani fordulatokat
memorizálok.)
Sietnem nem kellett, a reggeli kávét csak nyolc után
szervírozták.
Utolsó lakhelyem ALKOTÓHÁZ 15-ös szoba volt.
1982. 05. 07. C.01087/25-27
[elmaradt találkozás]
reggel
gyűrött újságpapír, zöld vödör langyos vízzel.
mosom a műterem oldalsó ablakát
ma talán jössz. szemednek tisztítom az utat.
délelőtt
''15 percre leszaladtam''
(nem teljesített ígéret.
igaz, hiába siettem,
de a kórházból azonnal hazajöttem.)
délután
''A balesetesnek tiszta a tudata, ha a feltett
kérdésekre értelemszerű helyes, és egészséges
embertől elvárható válaszokat ad, tisztában
van helyzetével, az idővel és a térrel.''
(táviratszöveg Szütsnek, borultam a Volkswagennel.)
1982. tavasz C.01087/29
[Zsófit szívesen odaképzelném]
Szüts 10 percre lakik most tőlem, őt is
kerültem.
Ha mégis találkoztunk, igyekeztem nem
nyavalyogni
és nagyon szégyenkeztem, mert nemigen sikerült.
Egyéb gondolatom nem akadt. Naplót nem írtam.
Mondtam neki, ezért nem írok neked.,
Azt mondja,
mért nem írod meg ezt.
Nem tudom.
Persze, ha itt lennél.
Persze, ha itt lennél, ha bejönnél a fekete
kapun át a kerten, be a szobába, levennéd a
zakódat vagy micsodát, az ablak felé fordulnál
és tennél két lépést az asztal felé, rátennéd
nyári ridikülödet és a füles bevásárlószatyrot
is, majd zárt lábbal előrehajolva
lesimítva-lefogva szoknyád, leülnél egyetlen -
kissé poros - fotelünkbe.
Most a kép kissé zavarossá válik, Zsófit szívesen odaképzelném, amint leszalad az emeletről, nagy igyekezettel elvétve a fokokat, én - mondjuk - nagymama lennék éppen tésztagyúrás közben, lisztes tenyerem széles fekete kötényem oldalába törölném, nehézkesen fölegyenesednék, megigazítva kontyomat, szemüvegem föltolnám és széles mozdulattal ölelnélek át, hát megjöttél Juditkám, csillagom! egy kis fánkot sütök, csak délutánra vártunk.
Aztán letelepednék a hokedlire és fáslis lábamat
dörgölgetve érdeklődnék, s hallgatnálak milyen
az élet Pesten. Mennyit dolgozol és mennyit kell
rohannod és mi mindenre figyelned, hja, nem
könnyű a fiataloknak manapság, akárki akármit is
mond. Aztán megmutatnám konyhakertem új
palántasorát, merev derékkal lehajolva egy-egy
csalánt kihuzigálva közben. Heves mozdulatokkal
segítenél.
1982. 08. C.01157
[rohannak a napok]
rohannak a napok
meleg van
iszonyú fáradt vagyok
kéne kölcsön kétezer forint
ebédet is kell vásárolni
született egy gyerekem
várok egy telefont
nem értek semmit
félek a jövőtől
1983. 10. C.15547
[levél Sz. M.-nek Sződligetre]
Köszönöm kedves invitálását
egy közös csoportkiállításra
van-e édesebb kép, mint
egy retikülje fölé hajló leány
látványa?
‒ és intimebb?
‒ és van-e rondább,
mint egy ilyen retikül belseje?!
nomármost, melyik az igaz?
tü(nő)dőgyulladásom
magányából: híve, V. D.
1983. 10. C.15548
[távirat Szütsnek]
a hosszúlábú mocsári béka násza idején a
hím
kobaltkékre színeződik
1984. 02. C.15704
[másfél éves]
döbbenetes.
nő lettem.
hirtelen vendég, beszélgetünk. nyugtalanul fészkelődöm,
majd elnézést kérve kiszaladok megmosni Mikica
lekváros arcát. így csúnya.
1984. C.15706
[Mikica fest]
feszült percek egy képnél. nem merem a
nagy vörös felületbe
az izzó fehér foltot beletenni, pedig az ötlet jó,
de félek. képet föl az állványra, egy Segonsac-filmen látott
ötlettel (23 éve láttam a Francia Intézetben)
a kívánt formát papírból kivágom, és próbaképp
beletapasztom a nedves felületbe.
hátranézek, hunyorgok. eggyel több a forma,
közben Mikica is odanyomott egyet alul,
ahol fölérte.
1986. 08. C.15707
[ferencesek]
Uszodából
hazafelé, Margit körút, jön szembe három
ismerős;
a ferences tartományfőnök atya, két
rendtársával, civilben.
Egyikük játékosan tapsol egyet, a hatalmas
galambcsapat ijedten fölröppen.
Mosolyogva köszönnek, én csak annyit: Na,
ezek se a szent Ferencek
‒
A legidősebb neveti el magát először.
1986. 12.
C.15991
[1951 májusában]
1951 májusában föltett
kérdésemre
1983 augusztusában megtaláltam a választ.
Most már mindegy, meddig élek.
De addig: szolgálatban vagyok.
1989.
11. 06. C. 02030-2031
[Máténak, Kanadába]
Máté, hiányzol.
Nem megy ez a rohadt kép, hónapok óta
kapirgálom. A délelőtt evvel ment el, meg
Mikicával több lépcsőben szétszereltünk egy
porszívómotort. Egyebek mellett jutott neki
egy golyóscsapágy belőle. Náthás, beteg,
evvel múlatja idejét, meg mindig valamit kér
tőlem: géppapírt, most éppen ollót (hol az
övé), borítékot (minek?).
Csak magamról tudok igazán írni.
Hónapok óta gondolkodtam egy új keresztúton,
anélkül, hogy tudtam volna. Most
megcsináltam két nap alatt. Nagyon szeretem.
Fölmentem fotoapparáttal a Munkásmozgalmi
Múzeumba, kértem harmincas évek-beli munkás
szituációfotókat. Délutánra előhívtam, amit
ott a helyszínen lefotóztam belőlük, másnap
estére keretezve készen volt. Fölvetettem a
püspöki karnak, mi lenne, ha Magyarország
ezt ajándékozná két év múlva a pápának,
látogatásakor [...]
1989. 11.
27. C. 02032-2035
[Máténak, Kanadába]
Szervusz, Máté.
Valahogy úgy sorolod a szavakat, hogy tíz
percre nagy embernek érzem magam. Ez jó. Fél
éve 3 képet tudtam elkezdeni összesen, ja
meg a keresztút. És nem merek képet
elkezdeni, nem tudok. A mai reggelig
bezárólag. És látok bajokat, próbákat (4
kórházat látogattam 2 hétig, meg láttam a
recski megsemmisítő táborról készült
dokumentumfilmet és velük szenvedtem - és
szégyenkezem, és megalázó - mert mindenem
megvan, ami csak embernek lehet -, és az
elviselhetetlenség határánál, szenvedek.
Régóta úgy definiálom: a festés: napi
inzulinom. Jó, hogy beléd nyomnak egy
injekciós tűt? Nem, de kell.
Mintha egy műszerkapcsolót elállítottak
volna bennem, gyerekkoromban. Miért nem
tudok békében élni a pár hete befejezett
keresztút tudatában. Tök nevetséges.[...]
1998. 09. C.05757
[fax Szütsnek]
A RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM VOLT AZ IGAZI
1. Mindig volt munka
2. Megmondták, mit csinálj
3. Dolgozhattál napi 13-14 órát
4. Még enni is adtak
5. Korbácsos főnökkel a hátad mögött
zavartalanul jó embernek érezhetted
magad
2002. 10. C.15553
[Duna TV interjú]
- Nézze, most megvallom magának. Én gyerekkorom óta, igazából mindig mormotát szerettem volna festeni. De a dolog körülményesnek bizonyult. Tudja, ezek az állatok az Alpokban és a Kárpátokban élnek, föld alatti lyukakban. Gyökérrel és rügyekkel táplálkoznak. Ha sikerül őket megközelíteni, és az egyikre rászólok, most kérem, maradjon így, a fejét kicsit magasabbra, nézzen az ablak felé, és ne mozogjon ‒
2002. 12. C.15546
[friss hó]
Indulok, még sötétben, a hajnali misére. A kapun kilépve váratlanul papírvékony réteg friss hó. Egyetlen ember, egy kutya, és egy madár fekete nyomával. Miért volt ez olyan megható?
2008. 09. C.09733
[fotókiállítás
katalógusába]
festeni rossz, fotózni jó, ezt mindenki
tudja
1942 októberében kilenc hónap tűnődés
után
bújtam ki a sötétkamrából
azóta csak hunyorgok a fényben
s toporgok itt tétován
de hatvanhat éve rohangászom föl és alá
hogy ez ne tűnjön föl senkinek
[2008. 11.] C.09814
[2008. november 28.]
mi van.
kiállítás megvolt
könyv kész
adatbázis kész
honlap kész
terméskövekből falazott kút fenekén üldögélek, naphosszat.
aránylag nincs is nagyon hideg,
bár a kövek nyirkos-nedvesek.
nem fölfelé-, lefelé nézdegélek.
az egyik kövön véset: kenyni jó. Tornyai
2009. 01. C.15992
[új husi]
Új husi a
medencében. Huszas éveiben járhat, ritkaság a nyugdíjas függőleges nénik között.
Minden OK. rajta. És akkor döbbenve látom, a tempó elején, elrugásnál, egy
pillanatra kis lábfeje teljesesen befelé fordul. Bokaizmai lehetnek lazák. Innét
már kis fekete ívháromszöge se vonzza a szemem. Ami a füdőruhája.
Az elhaladó kék csempét nézem szomorúan, magam alatt.
2010. 09. C.15990
[család]
A nők a férfiak karbantartására lettek
kifejlesztve.
A férfiak például egy ecsetnek látszó
tárggyal fenntartják a társadalmat.
A gyermekek pedig olykor
hazatelefonálnak.
2010. 09. C.16139
[vénember]
Orvosi váróterem, ez is régi történet.
Görnyedt apróka vénember, nyáron
nagykabátban, vastag könyv fölé
görnyedve, apró cetlikre jegyez. Mi
lehet ez, Biblia? Már utcasarokról
visszafordulva vettem a bátorságot
leülni mellé. Öregotthonban él,
műfordító volt. És most Arany-összesből
jegyzetel szófordulatokat,
kimeríthetetlenül tanulságos.
Lehet győzni?!
2013.
07. C.12218-219
[a kiválasztott
szövegváltozat]
A remekmű egy villám fényénél megmutatja
Isten köpenye szegélyét.
2015. 03.
C.15113
[meghalni]
Meghalni alkalmasint macerás.
Halottnak lenni nagyon jó.
Isten mindig mindent megtehet.
[2015.
12.] C.15568 - 569
[a mai reggel, 2015. december 22.]
Deim Palival közös fotónkat kissé
átszínez, aztán adatbázisba
most kaptam meg mailben
négykor ébredtem, volt idő ilyesmire
sikerült mára megint egy kilót fogynom
fogmosás és tea három keksszel
törlöm a kellemes ünnepeket
emaileket
email, hogy zsidótemetőmet 4,2 millért
ütötték le az aukción
két kötetem dedikál, aztán
csomagolópapírba
az egyikre dupla ragszalag, az Le
Meux-be megy
egy kis kopogós Ószövetség Izaiás
prófétától
útközben a szerszámboltosnak
‒ aki
ugyan csak nyolckor nyit
de hétre itt, a parkolóhely miatt
‒
áldott karácsonnyal beköszön
fölhúzza a redőnyt és az ajtóban kezet
fogunk
aztán futok tovább
a koldusnéni nem kap Bond cigarillót
de csak mert ma nem jött ki
járókeretével a kapualjba
még hat várja az asztalomon
egy álmatag futóvendégnéni a sávomban
félrebillent fejjel egy helyben úszik,
békésen kerülgetem
viszont a 38. hossznál néhány tempó
erejéig
beletalálok a T.I. úszás gyönyörű
ritmusába
51 másodperc hideg a forró zuhany után,
de csak azért
hogy a rituális-reguláris 45 nehogy túl
fontosnak érezze magát
kissé bosszantó, hogy 25 év után ez már
egyáltalán nem kellemetlen
ritka nap, a mai hazafelé-szárazkifli
kiválóan meghintve sókristályokkal
postára a becsomagolt könyvekkel, nem is
kellett sorbaállni, 2500 HUF
számlát kérek Miki nevére, ő el tudja
számolni
adatait már tudja és így kiadja a postás
gépe
hirtelen ötlettel egy hosszúkávé a Bem
mozi mellett
közben megcsodálom a falon új reklámfotóját
a pohár tejeskávéról,
beleszóltam, megbeszéltük amikor
fényképezte, és én is lefotóztam
ugyanazt
legközelebb egyeztettem, az övé jobban
sikerült
a Mechwart téren kiválasztom a kitett
egyetlen fenyőfát és kifizetem, 5000 HUF,
szerencsére nem lehetett válogatni
becsomagolják, félrerakatom
mert közben még Almásinak a Keleti
Károlyban a negyedik emeletre
a nagyon várt verskötetet
gyalog, mert kulcsos lift, ez csak lakóknak
bár én amúgy se használnám
akkor hazáig hátamon a
nehéz fa,
kötélen kilógatom az erkélyen
ketten megreggelizünk, még nincs kilenc
én a keresztvetést mondom, igen lassan,
a többit Kata
akkor oldalára fordítva a mosógép --
iszonyúan ugrált tegnap
centrifuga közben
‒
lábát ragasztószalaggal; tartson, csak míg
visszabillentem
ez nem fog kijönni többé
tízre egy fiú dedikáltatni mamájának
karácsonyra
a kötetbe: szeretettel, remek fia
van, ami igaz is
telefon szól, hogy bár javasoltak, de nem
vettek föl a Széchenyi Akadémiára
mert a szakosztályvezető Maurer Dóra
döntése szerint nem vagyok elég híres
ezen aztán könnyekig nevettem
aki mesélte, Zsófia, majdnem sírt,
hogy az egy vipera
még megnézem a Helyes szótárban
a rituális sajnos mégiscsak rövid i
akkor Katának 28 deka liszt kimér, de
úgy, hogy
a tálka súlya a mértből levonódjon
nem hiszem, hogy harminc dekával ne
kelne meg az a tészta
de hát így van a receptkönyvben, amit
Kata félszemmel állandóan néz
akkor most folytatom az A/2012/07-et
előtte még fél liter fekete tea
és kezdődik a nap.
2016. 01. C.15629
[2016. január, megint álmodtam]
Hogy lehet megjeleníteni ezeket a
történésvillanásokat
sehogy nem lehet
ha mégis, ha muszáj
völgyön át, nehéz zsákkal
ebédhez tálalás
egy könyv kinyitva
azt kérdi, hol vagyunk
egy hideg fémkorlát
hibás útvonaltérkép
a földön fokhagymagerezdek
alkonyati felhők
akkor egy világosabb kép
balról mellém léptél
kezed pillanatra a vállamon
és elindulunk
valahova
2016. 05. C.15900
[ötven éve]
Ötven éve búcsúzott el. Most álmomban odalépett hozzám, hogy rendezd hát el dolgainkat. Hiánya kincsem.
2016. 07. C.15987
[fajfenntartás]
fajfenntartás
létfenntartás és
öröklétfenntartás
hamarosan úgyis
elhagyjuk ezt az árnyékvilágot
hát mért ne igyak most egy erős kávét
2016. 07. C.15988
[ablakaim]
azt mondta, zseni vagyok
ez ugyan nem igaz de jól esett
e társasházban én vagyok a
legtehetségesebb
vagy talán itt a hatodikon
de ez se biztos
ablakaimat diákkorom óta elfedtem
az utca ne jöjjön be a szobába
ne zavarjuk egymást
ha nem muszáj
ugyan éppen vannak saját felhőim
bárha csak magasan egy mezőben
majd holnap eltakarom
azt is
2016. 07. C.15962
[mailváltás Le Meux - Budapest]
- Minden rendben, köszönöm a kérdésedet! Szülinapomra meglepetés: mindenki hazaért, a három gyerek három országból, éjfélre, együtt ünneplés. Boldog ajándék egy év után. Azóta persze sokan sokfelé - ahogy szokott, de ez normális. Ti meg hogyan?
- Kösz!, mi is rendben. Alkonyodik.
2016. 07. C.15964
[röntgenfotó]
F/1997/13, följött egy fotó, könnyezem.
Amikor a kisfiú bejött a szobámba, kissé
zavartan mosolyogva halkan annyit
mondott:
- Apu, azt hiszem, meglőttem a kezemet.
- Legjobb lesz, ha elballagunk a Kapás
utcába, a sebészetre.
Össze voltunk szokva, úgy kezdődött,
vagy nyolcszor szúrták az arcüregét.
Karomban vittem. Kicsi volt.
Mikor fölismerte az épületet a Logodi
utca sarkán, egész testével hozzám bújt.
Akkor szerettem meg.
Ezen a héten egy ausztriai fesztiválon
forgat.
Olykor műteremtakarításkor még mindig
előgurul egy-egy sörétszem.
_____________________________________________________
TARTALOM
1949. kb. [első]
1962. 08. [Pécs]
1962-től [folytatásos]
1964. 01. [muszáj mindig rád gondolni]
1964. 01. [a szerelmes versekből]
1964. 04. [hát nem érted?]
1966. 09. [estefelé]
1966. 12. [százötös lap]
1968. 05. [arra ébredtem]
1969. 11. [álmomban megint]
1970. 03. [levelek Katának]
1973. 04. [majd egyszer]
1977. 09. [álmodtam, hogy szeretsz]
1978. 01. [kiállításkatalógusba]
1979. 07. [műcsarnoki katalógusba]
1980. 11. [negatív szerelem]
1982. 03. [egészen levetkőztél]
1982. --- [ezt a csipeszt]
1982. --- [szerelem]
1982. --- [szép vagy]
1982. --- [anyám virágmintás
foteljében]
1982. --- [hova a francba]
1982. --- [egy középkorú férfi]
1982. --- [átkozott lány]
1982. --- [sokat tűnődöm]
1982. --- [Nagymaross, halottam]
1982. 05. [elmaradt találkozás]
1982. --- [Zsófit szívesen
odaképzelném]
1982. 08. [rohannak a napok]
1983. 10. [levél Sz. M.-nek Sződligetre
1983. 10. [távirat Szütsnek]
1984. 02. [másfél éves]
1984. --- [Mikica fest]
1986. 08. [ferencesek]
1986. 12. [1951 májusában]
1989. 11. [Máténak, Kanadába]
1989. 11. [Máténak Kanadába-2]
1998. 09. [fax Szütsnek]
2002. 10. [Duna TV interjú]
2002. 12. [friss hó]
2008. 09. [fotókiállítás katalógusába]
2008. 11. [2008. november 28.]
2009. 01. [új husi]
2010. 09. [család]
2010. 09. [vénember]
2013. 07. [a kiválasztott
szövegváltozat]
2015. 03. [meghalni]
2015. 12. [a mai reggel, 2015. december
22.]
2016. 01. [2016. január, megint
álmodtam]
2016. 05. [ötven éve]
2016. 07. [fajfenntartás]
2016. 07. [ablakaim]
2016. 07. [mailváltás Le Meux -
Budapest]
2016. 07. [röntgenfotó]