2017.07.            html-2017/hegedus-2017-07-18.htm        C.16652

műtermi plein air II.

a szobát a szabadba
is magaddal cipeled,
ágytól, asztaltól, ha lemond,
már akkor sem válik embertest,

fáradt attól vagy,
hogy nem eszel eleget.

a táj úgy szüremlik be

az atomok közötti katedrális űrön,

mint feltámadt test a falakon,

megáll a gyereknek
állított rettegő középen:

ne félj, itt vagyok.

éhes attól vagy, hogy nem eleget alszol.

a lehetséges tőlünk múlik el,
mint anyánk teste,
s kizuhanunk, mint üres sírba,
a jelenbe.