2017.11.09.         html-2017/hegedus-2017-11-09.htm                 C.16940

Mélyfekete szignó 

Még össze-vissza hazudok magamnak.

A színeknek van igaza.

Ő hajol le hozzám.

Kissé szégyenkezve,
hófehér keretében.

Nem biztos, hogy jó
ez a tele-fehér.

Ezüst perem helyett is.

Piszkítsam be,

vissza az ezüst.

Még össze-vissza hazudok magamnak.

A színeknek van igaza.

Ő hajol le hozzám.

Kissé szégyenkezve,

fájó múltbéli emlék

De hiszen minap már tündöklő sárga volt. Egy éve lehetett.

A Nap lehet, hogy zárlatos.

Az összeset sárgával kijelölte.

Okkerhomlokzatú börtön.

Még össze-vissza hazudok magamnak.

A színeknek van igaza.

Ő hajol le hozzám.

Kissé szégyenkezve,

a négyrét kék mindent elborít,

egy napból négy napot csinál.

Még össze-vissza hazudok magamnak.

A színeknek van igaza.

Ő hajol le hozzám.

Kissé szégyenkezve,

futtában azt mondja,
legyen lila.

Ilyenkor lilának lenni?!

Botrány.
Követendő.

Még össze-vissza hazudok magamnak.

A színeknek van igaza.

Ő hajol le hozzám.

Kissé szégyenkezve.
Erről eszembe jut,
tényleg,
legyen fekete.
Talán a negyedik szín,
de ezt feketét ez esetben
egy égetett umbra
fejezi ki itt a legjobban:

Szűz Mária,
mélyfekete szignó.

 VÁLINEWS prózasoraimból
Hegedűs Gyöngyi írta