„Önző szempontok vezettek”– mondta Váli Dezső festőművész, amikor arról beszél, hogy miért ajándékozta öt kiváló alkotását a Daganatos Betegek Gyógyításáért és Rehabilitációjáért Alapítványnak. Tudta, hogy festményei az alapítványt húsz éve létrehozó Bodoky György professzor által vezetett, megújult onkológiai osztály falait díszítik majd a pesti Szent László Kórházban. „Azt szeretném, hogy munkáimat minél többen lássák, minél többen használják”– indokolta Váli Dezső a HVG-nek, miért ajándékozta el eddig is sok művét különböző múzeumoknak. A professzor által indított kezdeményezés azonban „új utakat nyitott számomra” – tette hozzá a festőművész, aki igyekezett a védjegyének számító komor hangulatú alkotások közül a világ fényesebb oldalát mutató műveket választani. Olyan festményeket, amelyek illeszkednek a kórház teljesen felújított onkológiai osztályának légköréhez. A múlt vasárnap át - adott épület olyan, mintha nem is egy magyarországi állami egészségügyi intézmény része lenne. Szinte nem is emlékeztet kórházra: az egyágyas, fürdőszobás kórtermeket, közösségi tereket a megszokott zöld és fehér helyett meleg pasztellszínekkel festették ki. De ami a leginkább szembe tűnő, sőt szokatlan egy kórházban, hogy a folyosókon, az orvosiszobákban és a kezelőkben kortárs festők művei láthatók, akár egy tárlaton. Bár az elegánsabb magánklinikákon megszokott, hogy hangulatosnak vélt városképek, megnyugtatónak szánt tájképek függnek a betegágyak fölött, ezek általában „no name” alkotók egyedinek aligha mondható munkái. Az viszont példátlan, hogy a legjobb kortárs művészek alkotásaival díszítik a kórházi falakat.

 Amikor a felújított épület már teljesen fel volt szerelve a megfelelő berendezésekkel, sőt a kezelőágyakat tabletekkel is ellátták, hogy a betegek a neten böngészhessenek, akkor lett szembeszökő, hogy a hatalmas, üres falakkal nem tudtak mit kezdeni. „Pedig tudományosan igazolt tény, hogy a terápia sikerességéhez hozzájárul a beteg környezete is” – szögezi le az egyetemi tanár. Ekkor határozta el, hogy felkér hatvan képzőművészt, ajándékozzanak képeket onkológiai osztálya számára. Bodoky professzor egyébként maga is kedveli a festészetet, van is néhány kortárs műve otthonában, apjától is örökölt néhány klasszikus alkotást, de nem tartja magát gyűjtőnek, és nem szenvedélye a kortárs festészet.

Ötlete megvalósításához Esterházy Péter egykorikezelőorvosaként a professzor elsőként az író özvegyétől kért segítséget. Esterházy Gitta pedig elsősorban a család képzőművész barátaihoz fordult, köztük Szűts Miklóshoz, az író egyik legközelebbi barátjához és feleségéhez, Vojnich Erzsébethez; valamint Nádler Istvánhoz, Megyik Jánoshoz, Czeizel Balázshoz, Bak Imréhez és még másokhoz.

 Első körben melléjük is állt legalább két tucat neves festőművész. Nádas Péter hat fotográfiáját adományozta az alapítványnak. „Esterházy Gitta soha nem kért tőlem semmit, de ha mindennap kérne, a kérése akkor is parancs lenne számomra” – mondja az író, aki az ezredforduló táján Berlinben és Gombosszegen készült, fényekkel, árnyékokkal, geometriai formákkal játszó, meditatív alkotásokat választott. „Ahol árnyék van, ott fény is van” – ad magyarázatot Nádas a válogatására. A képek nemcsak azért különösen értékesek, mert az író nagyította első példányok, hanem azért is, mert Nádas a közelmúltban teljes fotográfiai életművét közgyűjteménynek adományozta. Nem hiányozhat a falakról Banga Ferenc Egy nő című sorozatának néhány lapja sem, annál is inkább, mert az Esterházy Péter könyvéhez készített rajzok köré az író saját mag másolta le a regény szövegét.

Az ambuláns osztályra belépőket Szűts Miklós Repceföld című festménye fogadja. A vihar előtti vagy talán vihar utáni mezőt ábrázoló, borongós kép valahogy mégis kevésbé komor, mint a festő egyéb munkái, de ez is a lét örök kérdéseit boncolgatja. A koszorúmegváltásból befolyt összegből részben az Esterházy család finanszírozta az épület körül, a kórház hatalmas, ám elvadult kertjéből kiszakított – az íróról elnevezett – park létrehozását, ahol virágágyások, padok, szökőkút, apró sétány várja a betegeket.

A festmények másik részét az intézmény Einspach Gábor galériásnak köszönheti, aki édesanyja kezelőorvosaként ismerte meg Bodoky doktort, és azonnal elfogadta a felkérést. „Ilyen helyzetben a személyesség dominál, csak olyan festőket kerestem meg a kéréssel, akikhez szorosabb szálak fűznek” – magyarázza a galériás.

Kiderült, hogy a felkért hatvan alkotó közül csupán egyetlen mondott nemet. Volt, akinek a gyász feldolgozásában, volt, akinek saját betegségének vagy halálfélelmének legyőzésben segített az adakozás. „A festészet gyógyít, hiszen az egyik lehetséges út a boldogság felé” – adja meg a válaszát saját gesztusára Konok Tamás, akinek három alkotása a könyvtárban kapott helyet.

Nem csak művészek, gyűjtők is adományoztak. Einspach Gáboron kívül Küllői Péter, a súlyosan beteg gyermekek számára terápiás táborokat szervező Bátor Tábor Alapítvány elnöke is ajándékozott néhányat a saját tulajdonában lévő festmények közül a Bodoky György által létrehozott alapítványnak. Lesz még dolguk, hiszen a 106 festményből a betegszobákba már nem jutott, és még legalább ugyanennyit el tudnának helyezni. A vasárnapi megnyitó hangulatából – amelyre művészeket is meghívtak – azonban úgy tűnik, aligha maradnak sokáig festmények nélkül a ma még üres falak.
HAMVAY PÉTER