2002.12.15..                html-2017/uszodas-kritika.htm   

uszodai klubtárs, Román József, Charles bácsi művészettörténész, hitehagyott illegális kommunista,       

a cikket két lap is nem közölte, nálam a NEWS-ban megvolt

Váli Dezső univerzuma: maga VÁLI DEZSŐ!

Befalazta magát saját műtermébe. Két fal, egy ablak, néhány műtermi tárgy tölti be képterét, ezek képezik művészi kifejezésének határait. Szűk, tudatosan korlátok közé préselt világ.

Váli... pedantériájával nehezen egyeztethető, hogy a műterem ismétlődő tárgyai elveszítették egyensúly érzékűket; enyhén erre-arra düledeznek... Különlegesen fontos e formák megértése, ha olyan ember-művész szülöttei, akinek egyik – s talán legfontosabb – vezérelve a REND!

Vajon nem a rend és az anarchia, az elfojtott indulat találkozik Váli képein a magára önként kényszerített rigorózus szabályrenddel?

Az is puszta képzelet, hogy a mester képeit éppen azért burkolja – mellesleg gyönyörködtető – homályba, hogy fátyol fedje az öntudatlan konfliktusokat?

Végül azt is igencsak figyelemre méltónak tartom, hogy a művész munkáiról hiányzik az élet, az eleven élet legcsekélyebb nyoma. Nem találkozhatunk emberrel, állattal, növénnyel, nincs itt kilátás, horizont, ha túlzásokra vetemednék, az élettelen, zárt tér egy absztrakt zárka nyomasztó hangulatát idézi.
 

Néhány napja beszélgettem Váli mesterrel, aki véleményemet kérte egyik kiállításáról. „Váli mester – kérdeztem – ha jól emlékszem, műterem képeinek egyik oldalán van egy nagy műteremablak? – Igen, valóban – felelte a festő – Kérem, nyissa ki egyszer azt az ablakot” Nem tudom, megbántottam-e a művészt őszinte, de kissé sértő megjegyzésemmel. Voltaképpen arra szerettem volna felhívni figyelmét, hogy létezik élet a műterem falain túl. Méghozzá nem akármilyen! Földünk az emberiség történelmének talán legnagyobb, legpusztítóbb válságát éli... A festészet csakis akkor válhat igazi, őszinte, jelentős művészetté, ha alaposan megismeri korát, és munkáiból nem hiányzik a RÉSZVÉT. Váli Dezső festészete kétségtelen technikai kvalitásai mellett a jövő számára könnyen sterillé válhat, ha lezárt szemmel, zárt falak mögül szemléli saját – bizonyára szüntelenül önmagába forduló világát.