2017.06.19       verseim //   html-2017/utolso-elott.htm        C.16581

 

[utolsó előtti pillanatig]

utolsó előtti pillanatig
hittem és reméltem
hogy az ablak sárgája
bensőséges viszonyban
a főszereplő lilával,
hideg a meleggel
hogy ez viszi a képet
és ez igaz is volt

de hát egy mű nem igazságok halmaza

valamint az unalom
csak egy fajtája nem unalmas
a többi sajnálatosan igen

Ekkora hősiességet
nem feltételeztem magamról
hogy két kedvesemet
a kettős fehér csíkot
és azt a felhőjáró lírai lilát
be fogom áldozni

a kép oltárán

hiszen tudat alatt, rejtve
mindig tudtam én
ez az egyetlen ösvény
ma lilapusztító örömös gyászünnep
egy emelettel feljebb
vagy netán lejjebb
megint csak és századszor
ez a kép igazi színességének kulcsa/titka
hogy az ilyen sajnálatosan gyönyörű lilák
egyszer s mindenkorra eltűnjenek

ugyanis azok mindent megölnek maguk körül
sőt azon túl is
úgy értem, nálam
nekik a hindú miniatúrákban a helyük

Hegedűs Gyöngyi verstalálmányai
VÁLINEWS-prózában