2017.02.06.
html-2017/velemeny.htm
C.16508
Valamit kerestem, följött ez a
februári mail. Elteszem, olyan gondos és kultúrált (igen) munka, figyelmet
érdemel. 2017.05.16.
Köszöntöm -
A haza felé
tartó utamon reám sötétedett, és unalom űzőként hallgattam a Klub rádióban az
Önnel készült riportot. Nem áradt rám a harmónia, a békesség, a választ kapott
ember nyugalma, vagy a késztetés, hogy kutakodjak az elhangzottakban leesett
szellemi morzsák után.
Itthon megtekintettem a honlapját, és megerősödött bennem ugyanaz a benyomás,
amit az autóban éreztem - egy elkényeztetett, és sorsában szerencsés pszichopata
vallomását hallottam.
A nyugodt, bölcselkedő megfogalmazások, a szeszélyes művész hisztériája, a
képrombolások, az intellektuális tagság a Lukácsban, mellette a pontos, poroszos
fegyelmezett életvitel kontrasztja - nos ez ad egy schármot, nem vitás. No
nézzük a gyümölcsöket!
Mert'hogy Jézus azt mondta, hogy"... gyümölcseiről ismerni meg a fát, jó fa nem
terem rossz gyümölcsöt."
Nem is tudom, hogy szólítsam meg Önt, mert művésznek nem tartom.
Nagyon köszönöm a magyarság nevében, hogy nem engedte külföldre a képeit!
Megóvta Európát a műveitől, amelyeknek művészi értéke nulla. A fotóalbumokat
nem láttam. Ránéztem az utóbbi-, és mai nap blog bejegyzéseire..... siralmasan
kaotikus, sivár, minimális építő gondolat nélkül. Mint a riport, ahol szegény
Váradi Juli erőfeszítései a hallgatóig átjött az éteren.
Nagyon, nagyon régen valaki azt mondta, hogy a művész feladata, hogy építsen ég
és föld között. Jól hangzott, ma már elutasítom ezt, nem értek vele egyet. De a
művész elhívása valahol mégis az, hogy a maga eszköztárával, lelkületével, a
vertikális látásra ösztönözze az embereket. Kép fűrészeléseivel jó kritikát
gyakorol saját magával szemben, - hiszen a műveknek időálló mondanivalójuk
nincs. E mellett, elhangzott a riportban az, hogy örök élete van. - mindenkinek
örök élete van, a kérdés az, hogy ki mellett, hol? Amíg időt kapunk, addig
korrigálhatunk. Álljon a startra!
Üdvözlettel - Dr. Nagy Hanna