A Váli-kódex
2018. 11. 29. |
Váli: A. Napló Festmények 1960-2018
Festői életmű – kommentekkel, filmekkel, díszkiadásban
Ilyen könyv nincs: hatalmas, kódex formátumú (ha van ilyen, de 33.5×24
cm a mérete). A HVG szerint két kiló kilencven deka súllyal
[2,5 VD.] bír (csak
asztalon lehet nézegetni…). Tréfát félretéve: Váli Dezső (Deske) összes
műveinek – most: festményeinek – gyűjteménye. Erre utal a cím is: A.
Napló, Festmények 1960-2018. Mert van B. Napló is, ami a grafikáké,
a C. Napló pedig írásait fogja közre. Vagyis, itt a festő oeuvre-jéből
mindent megtalálsz, aminek hihetetlen gazdagságán elámulok, pedig azt
hittem, ismerem a produkcióját. (És a dokumentáció precizitását külön
csodálom: minden egyes kép keletkezési éve, mérete, kinek került a
tulajdonába – visszakereshető.)
A „kódex” történetéhez tartozik, hogy Deske maga finanszírozta e színes album kiadását (kilenc és fél millióért), ami a magyar könyvkiadás szégyene is lehetne, de a festő precizitását dicséri. (Például a félig kész kötetet átnézve, nem fogadta el a nyomdai képek színhelyességét, a könyv kétharmadát bezúzatta és újranyomatta, a költségek megugrottak: hihetetlen sztori.) Aztán elajándékozta a felét, a többit féláron vásárolhatja meg a nagyérdemű. (Neki egy album 9000 Ft körüli összegbe kerül, bolti ára kedvezményesen 5000 Ft.) Angyali ember.
A könyv átgondolt felépítése a következő: 1 Fehér oldalak (naplók és évek) – nagyszerű válogatás hihetetlen terjedelmű naplójából. Itt: egy év – egy oldal, és egy kép. 2 Szürke oldalak – festményekről beszélek a Mozgóban – (benne Tóth Menyhértről Menyus bácsi címmel fontos emlékezés). 3 Színes oldalak: teljes leltár (161-317 oldalig), maga az életmű. Nem semmi: minden oldalon háromszor három kép, 7×7 cm-es kicsinyítésben, adatokkal – szinte végtelenül sorjáznak a munkái. Majd a következő részben P. Szűcs Julianna nagy tanulmánya (Váli), a legfontosabb, amit Váliról írtak; végül egy DVD melléklet. Bölcs és informatív, áttekinthető és katalógusként is forgatható. (Hm…) „Akinek ennyi jó kevés, hadd érje gáncs és megvetés…” (Mozart: Szöktetés a szerájból)
A Naplóból –egy év egy oldal – hadd emeljek ki egy részletet. 1993-ban felkeresi a pasaréti ferences rendet és ajándékoz nekik egy grafikai sorozatot. Ki is akasztották egy folyosóra. Később ismét ellátogat oda, de a képekből csak a keret maradt, illetve a farostlemezen más festmények díszelegtek, Váli levett egyet a falról, a hátoldalán ott volt az eredeti Váli-féle opus-szám. Valaki a rendházból átfestette az egész sorozatot, megsemmisítve Váli (akkor) több tízezer forintos műalkotását. Váli, az áldott lelkével felháborodik, de nem csinál balhét, csak a butaságot ostorozza, nem az egyházát szidja. És reménykedik, hogy változni fognak az idők-ízlések és ilyen nem fog előfordulni a jövőben. Ez a felszólalása – ahogy látom – az akkori Népszabadságban is megjelent. Pont, nem akarom ragozni. Csak mutatványképp idéztem a Naplóbéli kalandok illusztrációjaképp.
És akkor az értelmező elemzésből emelnék ki egyet-kettőt. P. Szűcs Julianna felfedezése, hogy Váli akármelyik korszakát nézi, akármelyik témáját vizsgálja, nem talál rajtuk árnyékot: fények (vagy tompított sötétség) van, de se a műteremben, se a temetőkben nincsenek árnyékok. Nagyon tetszett ez a megjegyzés, hisz van az a híres könyv (Mi van a képen?), hogy ti. azt kell a nézőnek elsőként felfedeznie, P. Szűcs viszont azt is látja, ami nincs a képen: az árnyéktalanságot. A másik szellemes megjegyzése a Váli-féle kolorit. Be is idézi 1967-es naplóbejegyzését: „színeket kéne gyűjteni. Így (a hangversenyen előttem ülők ruhái: aranyokker / kobalt világos / galambszürke / halvány püspöklila / cromoxid zöld matt / zöldesokker / égetett szienna / angol vörös” stb., nem idézem a teljes felsorolást. „Ez a dokumentum azért fontos, mert mutatja, hogy Váli pályájának már első évtizedében is elgondolkozott a szertelen, fegyelmezetlen, delejes színörömön.” Elgondolkodott, majd letett róla. Nem engedett a pompagyanús színek csábításának. „Később pedig sportot csinált a színtelenségből. Mint ahogy most abból űz sportot, hogy miképp lehet kijátszani az életjelt alig mutató tompított árnyalatokat.” Tökéletes diagnózis, P. Szűcs sorai korai és későbbi festményeinek kolorithasználatát, puritán lemondását, a visszafogottság feszültségét egyaránt befogják.
Régi zsidó temető - kristályok - A/1986/03
Külön foglalkozik a zsidó temetők sorozatának a színkezelésével.
(Hatvanhat darabot ismer, már ez is fantasztikus…) Itt két fontos
megjegyzése van: egyfelől a színek puritánsága elvész, meleg tónusok,
lekerekített vonalak uralják a képeket. Másfelől: „az érzelem, az izzás,
a hőfok az, amit Váli bennük egyszer, bár három és fél évig tartóan,
kipróbált.” Majd hozzáteszi: „A zsidó temetők korának úgy lett vége,
hogy nem bizonyult zsákutcának. Csak éppen az indulat kimerült és a
színjózanság kora visszatért. Észak legyőzte Délt.” Tökéletes diagnózis.
Tenném hozzá, hogy Váli 1974 és 1983 között fotózta az
észak-magyarországi, zempléni, bukovinai zsidó temetőket, az
elhanyagolt, földbe süppedt, feledett sírhelyeket, az emlékpusztítás
nyomait – ez az élmény égette, s ez fűtötte képeinek lobogását. (E
fotósorozat néhány darabját be is mutatta műcsarnokbeli – Hegedüs 2
Lászlóval és Lévai Jenővel közös – kiállításán (Képpraxisok, 2014
decemberében).
A kötet keményfedelének belső oldalán egy DVD melléklet, rajta két film: az egyik címe: Deske(Rendezte: Váli Miklós), a másik Virtuális séta Váli műcsarnokbéli kiállításán 2014 december-2015 február. Készítette: Gáspár Igor. Teljes a számadás.
Váli: A. Napló Festmények 1960-2018. HTSART-UMK Kiadó, 239 oldal. Ára: 5000 Ft (Kapható az Írók Boltjában)