Este Katával veszekedtem, utána éjjel ezt álmodtam. Kisvárosi utcát ellepi az árvíz, ember sehol, kis fateknőben ülve kétoldalt kezemmel hajtom magam, menekülök. Érzékelem, hogy elég jól haladok. Gyenge és szívszorító segélykiáltások, gyerekhangok. Akkor segíteni kell. Valami sötét barlangfészer, tökéletesen egyforma és egyarcú kisfiúk, mint a barbiebabák; 10- 12 évesek, meztelenek. Hármasával összeszorulva, féloldalasan fekszenek a földön, ahogy a fejetlen heringdarabok a konzervdobozban. Élnek, de semmi életjel; arcuk, szemük üresen mered, szótlanok. Próbálom megemelni az egyik csoportot, testük kocsonyásan nyákos és gumihajlékonyságú, kicsúsznak a kézből.

d.