2018.03.15.        verseim //  html-2018/csomay.htm            C.17205

Hajnali mailek, Csomay Zsófi

‒ Kösz, elolvastam interjúdat. Hatalmas életpályád. Igazi érték vagy, tudod, tudnod kell. Díjak, stb., szép és érdektelen. Hanem, hogy sokakat elindítottál életben, pályáján, sokaknak segítettél és segítesz. Sokan szerettek és szeretnek, nem csoda.  És ipar-művész, a szó szép értelmében, nagy kaliberű. A házaid. Ahogy ismerlek, mellékesen nyilván 11 unokádat is te szülted. Kapacitásodat  50 éve bámulom.
Munkám befelé, csöndes, nehezebb lett volna melletted. Így volt szép, így volt jó, ötven évig távolból szeretni téged. Halk fájdalom életfűszer.
Még valami. Nem érted, mit publikálok én itt naponta nyakra-főre, bele a nagy nyilvánosságba. Szórakoztató és hasznos. Melléktermék, könnyű már kifelé, fontosat is, méjen őszintén, a magamban megépített munka után. Egyébként 69 kiló vagyok, és épp egy életműalbumot csinálok, véletlen magamról.
Gratula neked Csomay, életgratula. ölel d.

‒ Drága vagy, kösz... A "mélyen" így íródik. Hát, így jobb volt az élet, a beteljesülés rontja a lelket. [Zs.]
‒ csillagom, a méjen azért volt kurzív...
            zárszónak: kék-zöld kockás szoknyáját nagyon szerettem d.
‒ én meg a kék fiókos szekrénykét--bunkó vagyok
-------------------------------------------------------------------------------------

‒ jó ez így. nagyon.
   két életmű épült fel belőle. H.Gy.