dátum:  2017.12.31.-2018.1.30. verseim / fájl: html-2018/ertelmetlen-2.htm        C. 17097

Mailem. Zsófia (77)

Tökéletesen értelmetlen vágy, de így van.
Befejeződő életemből egyetlen mondat hiányzik, fura módon, tartósan.
Egy mondatod. Hogy akkor, ötven éve, nagyon fontos voltál nekem.
Tökéletesen értelmetlen, de így van.

Karácsonyfádat megnéztem.
Minden karácsonyfa hivatalból szép.
Én a sok ezüstcsillogókat szoktam szeretni rajtuk.

Mondod, elmaradt. Ha meghívsz, koccintunk.
d.

és halálos zavar hetekig, hogy ezt el is küldtem
‒ minek ilyennel zavarni Őt
‒ hűtlen elhagyás kezdete, bár ha csak gondolatban
‒ vállalja-e az ember leggyengébb pillanatait
‒ a befejeződő ‒ affektálás
‒ igenis, uralkodhatni kósza érzelmeinken
‒ de a szöveg vérzik, és ez érték, ez irodalom