Istenkeresés
A hátúszásnál reggelente egy hosszú félmásodperc, a páros kéz összetéve és kinyújtva a fej fölött; akkor elindul visszafelé, de minden erő nélkül, lazán. Itt még irrentábilis lenne belehúzni, hatástalan erőátvitel. Ha időt mérek is. Nyugalmi idő, a ritka, amikor nem várom-, nem dolgozom a következő pillanaton-percen, ahogy amúgy egész életemben teszem. 
Így és ennyire vágyom én ODA is. Ha a mennyben valami ilyesmi-, e perc tudna létrejönni, mondjuk ezer éven át, az bizony jó lenne. Talán elég is annyi. Utána majd meglátjuk. Ott örülni a Veled való találkozásnak. Illetve arra most még alkalmatlan. Majd.