2018.03.     verseim   //   html-2018/hegedus-2018-03-02.htm        C.17184

 

Úti paletta                                                                     

 

Most rendezem be világomat.

Túlvilági katedrálság.

Csapást a hóba

márciusban. Semmi jég,

tökéletes napsütés,

 

Most rendezem be világomat.

Feszületemnek

nincsen vízszintes fája.

Utazik. Ilyenkor

is tökéletes. A fölirat

rajta hamarosan eltűnik.

 

Most rendezem be világomat.

Szürke számok

felségterülete,

kicsit világosítani

néhány nagyon sötét képem.

 

Most rendezem be világomat.

Ingemből kinőtt terítő.

Nem hagyatkozásnak.

Egyszerű tétel,

mint a gravitáció léte.

 

Most rendezem be világomat.

Belealudtam az imádkozásba,

villanyszerelés lett belőle.

Az imádság sötét folyosó, áram-

szünetkor olvasni.

 

Most rendezem be világomat.

Az ötvenméteres

medencében mély, friss

hó az enyhítő

körülmény.

 

Most rendezem be világomat.

Összes-egy, összes-kettő.

Elfogadhatatlan KÉT összes.

Elintéztem pár éve: a túlvilágon

a számok nem stimmelnek.

Rosszul fogalmaztam, de jól

tudom: számok itt sincsenek.

 

(Válima)