2018.06.     03. irodalom rólam is // html-2018/hegedus-2018-06-24.htm        C.17421

Kavicsot hajigáló fiúk

utolsó hajnali álma szólt a férfiról róla csak derengésben mer álmodni persze ez nem jó megfogalmazás minden álom arról szól aki álmodja hacsak nem angyali mivolt a férfit megismerkedésük előtt látta már nem fiatalon de még nem is idősen mégsem mondaná hogy középkorú volt mert semmi középszerű nem volt kapcsolatukban talán az a kor volt amelyben fejvesztve menekült volna előle mert nem tudta volna megtartani hogy is ha ő még meg sem született a férfi egy zenére mozgott amiben dob és basszus nélkül volt ritmus egy ismeretlen szerző versét dicsérte hogy egész testtel remegett tőle ő pedig érezte a fájdalmat hogy ő sosem ér így el verssel a férfihez a versben a marokban kavicsok voltak ébredés után gondolta el ha ő álmodta akkor az mégis az ő verse volt az álomban minden létlenül is leglevőbb így teljesült be hitelesen ébredés után beteljesületlenségről szóló álma de lehet csak átváltott álomról álmodozásba csak a másolat hiteles semmi sem az mi egyszeri megismételhetetlen a múzeumok éjszakáján látta a galériában a kavicsot hajigáló fiúkat az egyetlen képet ami megfogta senki sem dob követ pedig mind bűntelen egy lehajol érte erős perspektívikus rövidülésben alakja idétlen de mert ő a kép egyensúlya mint a halál kitakarhatatlan egy kezében tartja lehetne fia egy hanyag tartással tétlen kémlel mintha valaki járna a derengésen s csak egész testtel találnának hozzá igéket

(Ferenczy Károly: Kavicsot hajigáló fiúk) 

Hegedűs Gyöngyi verse