IMÉNT ÁLMODTAM

A barlangüregi magántó tulajdonosa testes indián hölgy volt, ötven körüli, válogatott öltözékű előkelőség, régi ismerősöm. Mindig mozdulatlanul üldögélt a túloldali sarokban, félhomályban. Egy lélek se más, soha, sehol. Csak nekem engedte, hogy szokott nyomvonalamon a víztükör körül a mély homokban körbe-körbe futásomat elvégezzem. De váratlan megjelent mellettem valami nem beazonosítható távoli férfiismerősöm is, társaságával, aki éppen segített az egyik hölgynek egy fotót elkészíteni. Engedélyt kértem az indiántól, hogy ő is használhassa futópályámat. ‒ A helfi-szelfis* is jöhet, felelte az asszony kegyesen.

*HELP / HILFE  elegye