2018.06.     verseim //  html-2018/kavics.htm        C.17410

Kavics

Anyácskám, tanítónő, huszonévesen özvegy
a nagy háború után, egyedül két kisgyerekkel.
Minden éjjel takarított, padlót is kefélt.
Évek múltán jött rá, hogy ez nem szükséges.
Apám nem lévén, az életszabályokat
magam alakítottam ki.
Fodrásznál ötven éve.
Kamaszkoromtól lepedő nélkül,
merthogy hideg és gyűrődik.
Alattam fölöttem pokrócok.
Tegnap kaptam egy gyönyörű kavicsot.
Csak kölcsönbe fogadtam el.
Itt van most az asztalomon.
Elmúlik majd az ő ideje is.