Negyed hét, indulok misére, a lépcsőfordulóban drámai fordulat. A közösségi, lerakós ablakpárkányon fóliába csomagoltan! egy 25-, de inkább 27 centis mákos beigli. Ami egy évben ugyebár csak egyszer, karácsonykor. Megemelem, nézem a metszetoldalát, tökéletes. Sok mák, és finoman, kissé olajosan csillog. Kezem megremegett. De hát öt kiló többletsúlyom, tragédia. És letettem. Letettem. Szentmise. Mennék uszodába, de a lábam visszavisz a lépcsőházba, hátha. Ó, ó, szerencse, már elvitte valaki. Vasárnap, csak féltávot kell/szabad úszni. Aztán a büféből egy mákos rétes. És megkezdődik a nap. Mégiscsak inkább 25 centis volt.

 

Kata este hazaér, elémtesz egy rúd mákos beiglit
ez volt az?
ez.
        hacsak
        nem egy szabadnapos angyal sütötte hirtelenjében
        önerőből
        netán felsőbb utasításra
        bár fóliacsomagolása eléggé lehasznált                                                                   

visszatették

a hossza;
hát igen, hosszabbnak álmodtam
nem panaszként mondom

jóízű