2018.02.                       verseim // html-2018/penitencia.htm             C.17154

PENITENCIA0

Hóközepi szentgyónás. Józsi atya bajban volt velem. „Uram, ments meg minket a szentektől!” – idézte; és összeröhögtünk. Hogy próbálj lazább lenni. Keresgélte a mondanivalóját. Hogy te mindent regisztrálsz. Na, ja. Végül, neked az egész év Nagyböjt, engesztelésképpen szeresd valamiben egy kicsit magadat. Ezen is mosolyogtunk, feloldozás után. Végül elnézést kért, hogy gondolataiba annyira belegabalyodott, zsákutcába is került. Vigasztaltam, nem paneleket mondasz, az alkotómunka sohasem lineáris, vagyis köszönöm. Tehát akkor penitencia. Kedvezz magadnak. Hogy amire leginkább vágyom. Legyen. Este Kőbányáról szobamérleg, 4000 HUF; amilyent októberben kidobtam. Kétszer oda-vissza, mert az első hibás, nálam ez mindig így. (A metrón Tamási Áron novella.) És méredzkedés újra naponta. Remény az elhalványult létbizonyosságra. A lélek micsoda bukfencei.