Reggel hétkor

Reggel hétkor
kettesben a gépmesterrel,
kezdi nyomni az új ívet,
részemről a színkontroll.
Üres a ház,
én két gépállítás között
az irodai kereveten alszom vissza,
illetve aludnék,
de ez a kibaszott balkáni gerle
a négy köbméteres ketrecében.
Folyamatosan kukorékol,
fülemtől kettő méterre.
A szájkosarat nem fogadja,
a dorgálást sem.
Egyedül van, engem kivéve,
mi a francot beszél,
illetve azt elképzelem,
avval a kis agyával,
nyilván élelmezését és ezt a mai világot véleményezi ;
de hogy kinek mondja mindezt,
és miért, madárnyelven.
Anyai nagyanyám 15 évig özvegy,
ő szokta meg, hogy magában beszél, hangosan.