VERSMONTÁZSOK VÁLI DEZSŐ BLOGBEJEGYZÉSEIBŐL

 

A versről

(Zelk utolsó szobája)

 

Reggeli történet. Vártuk, mégis váratlan, mint

Öregotthonba költözni. Bár minden hely

Zelk utolsó szobája. Ha megcsinálom.

Sasfészek. Mi más lehetne?

Ember oda nem jut fel, csak százszor szebben.

A pompáját csak én tudom.

Furcsán nyöszörög, dadog,

Érthetetlenül megint győz:

Halálig szó szerint értendő.

Itt a vége.  Él
 

Váli Dezső: Zelk Zoltán kilenc műterme - A/2010/35

A sorsról

Súlyával arányban

végig halálosan teljes.

Soha semmi fölös.

A királynő palotája

VALÓBAN EGY TÖMB. Szerteszét

beleszületnek tömegével.

Hogy ne vaktába,

Fiát megkértem,

távolból törölje

utamat fölfele.

Erős fiú, a választottak ügye.

Ő azt is látja, anyja még

a korábbi változatot sem nézte meg.

Ez is rendben. Felénk kegyelme.
 

 

Váli Dezső: Műterem, önarckép - A/2013/60

Örökzsebkendő 

Ami sík, szervezési

hiba. Fagypont alatt

második szintje. Az a fehér ív

nem vesz tudomást a télről. És pillérek

a mélybe: Remény az el-

halványult lét-

bizonyosságra. Az örök-

zsebkendő elvét vallom, fél órára létre-

jött nyugalom. Második naptól

gyűrött. Az első hibás, nálam ez mindig

így. Az ing az más, az szerda

szombat ruhátlanul. Másodszor

esik el.

 

Váli Dezső: Zsoltár műterem - A/2017/54