Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, *

és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt!

Lépjünk színe elé háladallal, *

magasztaljuk őt hangos énekszóval!

Mert az Úr valóban nagy Isten, *

az összes isteneknél dicsőbb király.

A föld mélységei az ő kezében vannak, *

és övé a hegyek minden orma.

Övé a tenger, az ő műve, *

a szárazföld is az ő keze alkotása.

Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk előtte, *

hulljunk térdre Urunk, Alkotónk előtt,

mert ő a mi Istenünk, *

mi meg háza népe és kezének nyája.

Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: *

„Ne legyetek kemény szívűek,

mint Meribánál, Massza napján a pusztában, †

ahol atyáitok megkísértettek engem, *

és próbára tettek, bár látták számos csodámat.

Negyven évig terhemre volt ez a nemzedék, *

azt mondtam: Ez a nép tévelygő szívű.

Nem ismerték meg utaimat, †

ezért haragomban kimondtam eskümet: *

Nyugalmam helyére nem juthatnak el!”