2014.01.    12. verseim //  html-2019/alom-2014-01-23.htm       C.18462

 

 

ÁLOM 2014.01.23.

Enyhe kora délelőtt, tavaszi napsütés, a hegygerinc alatt futó sétaösvényen baktatok. Bokros, de inkább csak füves hely, tágas kilátással a völgybe. Szembe evez velem egy fiatal férfi, versenykajak; ő fehér klubtrikóban, mellén keresztbe keskeny piros csík. Kényelmes, lassú tempóban kanalaz, meg-megállva. De nem is szükséges hajtania, mert csónakját hosszú száron hámba kötött csacsi húzza. Aki legelészik is útközben, egy-egy bokor tövéhez odamegy, s kutyamódra megszaglássza. A férfivel nem váltunk szót, de én tudom, hogy ez így mindkettőjük számára jó megoldás, az állat leterhelve nyugodtabban kiéli energiáit, nem csatangol el szertelenül a ház körül.