2014.01. 12. verseim // html-2019/alom-2014-01-23.htm C.18462
ÁLOM 2014.01.23.
Enyhe kora délelőtt, tavaszi napsütés, a hegygerinc alatt futó sétaösvényen
baktatok. Bokros, de inkább csak füves hely, tágas kilátással a völgybe. Szembe
evez velem egy fiatal férfi, versenykajak; ő fehér klubtrikóban, mellén
keresztbe keskeny piros csík. Kényelmes, lassú tempóban kanalaz, meg-megállva.
De nem is szükséges hajtania, mert csónakját hosszú száron hámba kötött csacsi
húzza. Aki legelészik is útközben, egy-egy bokor tövéhez odamegy, s kutyamódra
megszaglássza. A férfivel nem váltunk szót, de én tudom, hogy ez így
mindkettőjük számára jó megoldás, az állat leterhelve nyugodtabban kiéli
energiáit, nem csatangol el szertelenül a ház körül.