ÁLOM 2019.07.24.

Fock Jenő nevét délután hallottam, így kerülhetett az álomba, Soros Györgyért pedig kétnaponta imádkozom; pogányságot és átkot hoz Európára. Tehát hármasban egy autóban, és elöl a sofőr, békésen beszélgettünk. Mellesleg, hogy persze, ők elintézik nekem, odaadják azt a papírt. Megérkeztünk Pestre, a nagy állami ünnepségre jöttünk, elváltunk. És akkor egy hatalmas soktermes labirintus, igyekezve átvergődni a termeken, bennük a zsúfolt tömegen; kezdtem keresni útitársaimat, kellene az az irat. És nincsenek, és nincsenek. Talán majd ezen az ajtón át, az operaházba, hiszen az ünnepség ott. Nyitom, csak újabb tömött termek, furakodom, kisebb csoport, Zsófia, valahai szerelmem élénken gesztikulálva beszélget valakivel. Elhaladtomban mosolyogva beletúrok borzas csutak hajába - érdekes, ezt életben nem, itt feketére festette -, és szó nélkül tovább. Újabb ajtó, újabb emberek, és és nincs tovább.
Talán már félálomban, hogy nana, könnyed mozdulatom ösztönösen jelezni kívánta magabiztos-, tőle függetlenségemet is.