2019.11.07. 12. verseim // html-2019/alom-2019-11-07.htm C.18693
Álom 2019.11.07.
Gábor és a még kisfiú-fiamMiki csocsóztak, lendülettel, hangosan, vidáman. Én
megnyugodtam, végre minden rendben van. Aztán egy tömeg közepette mélyre
lehajolva keservesen próbáltam valamit megszerelni, valakinek segítendő. Akkor
lehajolt hozzám egy zsebkendővel, hogy az orrlyukadat belülről is-, azt is
törüld ki. Ennek szükségességében kételkedve, ott lenn, alig a föld fölött,
folytattam a munkát.