2019.11.07.  12. verseim  //  html-2019/alom-2019-11-07.htm     C.18693

 

 

 

 

Álom 2019.11.07.

Gábor és a még kisfiú-fiamMiki csocsóztak, lendülettel, hangosan, vidáman. Én megnyugodtam, végre minden rendben van. Aztán egy tömeg közepette mélyre lehajolva keservesen próbáltam valamit megszerelni, valakinek segítendő. Akkor lehajolt hozzám egy zsebkendővel, hogy az orrlyukadat belülről is-, azt is törüld ki. Ennek szükségességében kételkedve, ott lenn, alig a föld fölött, folytattam a munkát.